Nappali

Tárgy: Re: Nappali Szomb. Márc. 23, 2013 4:52 pm

To Tatia

Már kezdem megszokni a vitáinkat, hiszen nagyon önfejűek vagyunk. Most viszont nem én leszek az a személy, aki megadja magát. Be kell ismernie Tatianak, hogy a félvérekkel kapcsolatos dolog sokkal fontosabb mint Niklaus és a hasonmásainak halála. Nem értem, hogy miért nem képes beletörődni az egészbe, minek ide ez a bosszú.
- De nem ám. Szükség lenne pár ősi vámpírra. - mosolygok ravaszul barátnőmre, remélem érti a célzást. A közelben kevés ősvámpír tartózkodik, de én nem fogom a segítségüket kérni, majd ha Tatia akar valamit, akkor megteszi. Én ősiekkel nem tárgyalok, félő, hogy hülyének néznek engem, vagy egy másodperc alatt megölnek. Viszont ha barátnőm felfedné önmagát és elmesélné a részleteket nekik. Ő állt velük kapcsolatban még anno, ő követte őket mindenhova, persze csak tisztes távolságból. Akárhogy is nézem neki kell cselekednie, nem nekem. Én már megtettem minden tőlem telhetőt, legfeljebb pár régibb varázsigét kipróbálok, de többet nem tehetek az ügyben. Ritka alkalom, mikor Tatia aggódik valakiért, de az a valaki is csak én lehetek, mivel tudtommal senki mással nem ápol ilyen jó kapcsolatot. És mivel senki mást nem engedett közel magához. Furcsa, hogy egy vámpír a legjobb barátnőm, de vele kivételt teszek, nem úgy mint a többi vérszívóval. Ő más. Tatia teljes mértékben megért engem, és ez nagyon fontos dolog, mivel olyan személlyel felesleges barátságot kötni, aki nem képes megérteni. Beszélgetésünknek még közel sincs vége, sok dolog van amit még meg kell vitatnunk. A félvérek. Nekem semmi konkrét ötletem sincs, de remélem neki van.
- Tatia megköszönném, ha nem kezelnél úgy, mintha bármelyik pillanatban megölhetnélek. Nincs új erőm, csak sokkal több erő került a kezembe, mint te gondolnád. - emelem meg a hangom, mire a tűz lángja ismét fellobban, de semmi veszélyes, viszont barátnőm érezheti, hogy visszább kell vennie, mivel nem tűröm, ha gy bánik velem. Elviselek mindent, de azt, hogy gyengének, vagy kezelhetetlennek titulál, azt nem.
- Szerintem az lenne a legjobb ha benéznél Klausékhoz. - az arcomra már kiül a megszokott gonosz mosoly. Tudja nagyon jól, hogy ez az egyetlen esélyünk, úgyhogy meg kell tennie, mert ha nem, akkor kényszerítenem kell őt.

Tárgy: Re: Nappali Szomb. Márc. 23, 2013 5:30 pm

Lexi & Tatia

Hű, az érzelmek hada egyenesen az őrületbe kerget. Nem is tudom utoljára mikor éreztem törődést bárki iránt, erre most itt van Lexi, a legjobb barátnőm. De legalább ő elfogadott ilyennek, amilyen vagyok. Na, de minden barát között akadnak viták, még a legjobbak között is. Kezdem azt hinni, hogy ez utóbbiak között a legtöbbször. Na, de mindegy. Szerencse, hogy ehhez már hozzá vagyok szokva és tudom kezelni a helyzetet. Ezért is lépek vissza a vitából, kivételesen.
- Igen, sajnos. - nem is fogom fel mit mondok. Épp most egyeztem bele abba, hogy a többi ősit is bevonjuk a dologba. Pedig én ezt annyira nem akarom. Nem akarok velük megint egy oldalon állni, félek, hogy mi történne akkor. Nekem terveim vannak, méghozzá ellenük. Most meg szövetkezem kell velük?! Nem, én ezt nem akarom. De sajnos nincs más választásom. Megkérném Lexit, hogy beszéljen velük ő, de tudom, hogy nem menne bele. Meg is tudom érteni. Itt van még egy dolog, amit le kell nyelnem, ez remek. Kelletlenül nyelem le ezt a dolgot, ez pedig az arcomra is ki van írva. Legszívesebben levágatnám a fejemet csak hogy ne kelljen velük beszélnem. Bele sem merek gondolni mi várhat rám, ha felfedem magamat.
Kis hiszti és dráma által, de végül eljutunk oda, ahol most tartunk. A félvér ellen próbálok ötleteket gyártani, de akárhogyan is nézem mindegyikhez több vámpírra van szükség. A másik probléma pedig, hogy megint csak sikerült rosszat szólnom. Hát, megesik velem néha az ilyen, de ezt gyorsan ki is köszörülöm.
- Jól van, bocsánat. Elfelejtettem milyen fantasztikus vagy. - jelenik meg egy barátságos, békülő mosoly az arcomon. Most már tényleg jó lenne, ha nem vitáznánk egyfolytában. S hála az égnek ez a borús felhő is gyorsan elszáll. Míg töröm az agyam barátnőm elő áll egy ötlettel és a gonosz mosoly is megjelenik az arcán. Büszke lennék rá, mert tényleg fején találta a szöget, de van egy kis bökkenő. Én NEM akarok velük beszélni. A közelükbe sem akarok menni. Mert ha beszélek velük, könnyen le is bukhatok. Ők ismernek, bármikor felismerik bennem a régi Tatiát. Ezt pedig nem akarom.
- Ne, nem akarom én ezt. Tudod, hogy pont előttük nem akarok megmutatkozni. - nyávogom ezúttal én. Persze arcomon ott bujkál a mosoly, én mégis igyekszem elrejteni. A furcsa az, hogy egy részem örül, amiért láthatja az ősieket. A másik részem pedig egyenesen irtózik a dologtól. Szép, újabb drámába csöppentem.

Tárgy: Re: Nappali Vas. Márc. 24, 2013 3:16 pm

To Tatia

Nem tudom, hogy mikor fogunk dűlőre jutni, de nagyon nehéz lesz. Talán ezért is ő a legjobb barátnőm, mivel nem mindenben értünk egyet. Ha valaki ismeri Tatiat akkor tudhatja, hogy az érzelmek nem az ő terepe, de velem mindig is kivételezett. Remélem barátnőm most félreteszi az ő céljait, mert ez ezerszer fontosabb. Remélem sikerül csőbe húznom őt, mivel nekem nem áll szándékomban beavatni az ősi családot a tervünkbe. Hogy is fogalmazzak... Párszor már szövetkeztem ellenük, nem egyszer okoztam nekik gondot, de sosem jöttek rá, hogy én voltam az. Remélem.
- Na és mikor is akarod őket beavatni? Csak hogy tudjam, mikor ne keresselek. Tudod, hogy nem beszélsz rá, mivel nem ástam még ki a síromat, téged pedig ha felfeded magad, akkor nem fognak bántani. Ígérem. Ha kell elmormolok érted egy imát... akarom mondani varázsigét ami megvéd. - húzom gonosz mosolyra a számat. Tatia a tudta nélkül beleegyezett, hogy ismerteti a tervet a Mikaelson családdal. Drága barátnőm, ha tudnád, hogy ebből már jól nem jöhetsz ki... Engem nem fogsz rábeszélni semmire sem, amit elvállaltál, azt meg is kell csinálni. Tudom előre, hogy könyörögni fog nekem, ismerem már annyira őt, hogy erre is képes, csak azért, hogy ne kelljen Klaust látnia, de nem, most nem adom meg magam. Remélem ebbe ő is beletörődik majd, hiszen ismer, tudja, hogy milyen vagyok.
Kiakadások sora követi egymást, a legtöbbnek nincs értelme, de remélem Tatia még emlékszik rá, hogy mennyire lobbanékony vagyok. Bármilyen pici dolgon felkapom a vizet és akkor jaj annak aki a közelemben van. Szavai hallatán csak elmosolyodom, gondolom rájött, hogy ellenem esély sincs. Már többször is megsértett, és olyankor felforrósul a hangulat, amit persze én csinálok. Közben terveket szövögetünk, de egyik sem eléggé sátáni, vagy tökéletes, ahhoz, hogy sikerüljön. Nekem viszont van egy nagyon gonosz tervem, amiből nem engedek semmit sem, nem érdekel Tatia nyávogása.
- Nem adom meg magam, ebből nem. Vagy magadtól mész oda, vagy kipróbálok rajtad egy speckó varázsigét. - váltok át gonoszra, nem engedem meg neki, hogy ebből kihúzza magát. Csak csendben figyelek rá, a válaszát várva, mivel míg nem egyezik bele, addig nem fogok egy szót sem szólni.

Tárgy: Re: Nappali Vas. Márc. 24, 2013 4:02 pm

Lexi & Tatia

Úgy érzem csőbe húztak. Csupán egy pillanatra nem figyeltem és Lexi csabdája bezárult körülöttem. Tökéletesen belesétáltam a nekem szánt katyvaszba. De nem is ez a legrosszabb. Hanem az, hogy nem tudok kimászni belőle. Akárhogy is próbálnám rávenni legjobb barátnőmet, hogy beszéljen ő Niklausékkal, nem tudnám. El sem hiszem, hogy képes volt így tőrbe csalni. Bár egy részem büszke rá, a másik részem most nagyon zabos. Szerencséje, hogy szeretem és semmi pénzért nem ártanék neki. Persze megfordult már a fejemben egy két visszavágó, de sosem gondoltam komolyan. Akkor miféle barátnő lennék? Szörnyű, valószínűleg.
Kicsit elkalandozhattam mert már csak barátnőm gonosz mosolyára leszek figyelmes. Persze minden szavát halottam, az agyamig még csak az jutott el, hoy csapdába csalt. Ügyes, annyi szent- Nem sok élő embernek sikerült ezt összehoznia.
- Nem, nem, nem és nem. Ugye tudod, hogy ez gonosz dolog volt? Csapdát állítani nekem, de be kell valljam ügyes húzás. - kacsintok egyet a végére. Komolyan elismerésem ezért a kis csapdáért. De ez nem azt jelenti, hogy megúszta. Ha lehetőségem adódik rá még vissza adom ezt neki. Persze nem akarom a halál karjai közé taszítani, valami kínos dologra gondoltam. De ez majd még kialakul.
Drámai sorok következek, amiket senki másnak nem kívánok az életben. Szörnyű, hogy mi nők mennyi mindenen tudunk drámázni. Oké, hogy ez egy természetes folyamat, de már kezd kicsit az agyamra menni. Szerencsére ennek is hamarosan vége szakad és újból a Niklaus téma lép érvénybe. Ha belegondolok, a drámázás nekem jobban tetszett. De ez van, most már nem tudok mit csinálni. Igaz, könyöröghetnék, de az nem az én stílusom. Oké, hogy csináltam már, de Lexinél általában nem vált be. Sajnálatos módra. Pedig néha igazán jól jött volna, ha beválik. Mint például most. Csak ezúttal nem szándékozom könyörögni.
- Úgy utálom, mikor ez van. Csak azért nem állok le veled verekedni, mert szeretlek. - mosolygok a végére. Egy-null az állás, Lex javára. A kis mázlista. Legközelebb jobban odafigyelek arra, amit mondok. Nem szeretnék még egy ilyen csapdába beleesni. Pláne úgy, hogy elég átlátszó volt. Talán ezért érzem ezt egy kicsit megalázónak, ennél én jobb vagyok. Vagy csak Lexi lett ennyire profi. Lex szemeibe nézek és az én tekintetem játékos villámokat szór velé. Ajkaim gonosz mosolyra húzódnak, bele megyek a játékba.
- Tegyük fel, hogy megyek és beszélek velük. De hogy adagoljam nekik a dolgot? Na és hogy garantálod, hogy nem tépnek szét? Itt konkrétan Niklausra gondolok. - szélesedik ki mérgező mosolyom. Sikerült beletörődöm, hogy nem menekülhetek. Nekem kell velük beszélnem és meg is teszem.

Tárgy: Re: Nappali Kedd Márc. 26, 2013 5:02 pm

To Tatia

Tökéletesen sikerült tervem. Egész végig az orránál fogva vezettem őt. Tudom, hogy gonosz dolog a legjobb barátnőmet becsapni, de erre szükségem volt. Semmi kedvem az ősiekhez, de őt még ismerik is, így ő előnyben van. Bár szerintem a kapcsolatuk nem mondható fényesnek, de akkor is, őt nehezebben ölnék meg mint engem. Jó igaz, boszi vagyok, de ki tudja, hogy ki lenne a házukban. Lehet, hogy az egész Mikaelson család, de az is lehet, hogy csak az egyik ősi. Nagyon nehéz őt becsapni, hiszen már ki tudja, hogy hány éves, de nekem könnyedén sikerült. Igaz, hogy nem ez az első alkalom, de akkor is öröm tölt el, hogy egy ősi vámpírt ilyen könnyen átvertem.
- De, de, de és de. Nem gonosz húzás volt, az életem fontosabb. Amúgy is téged nem tudnának olyan könnyen elintézi mint engem, ez pedig csak annyit jelent, hogy neked kell menned, mivel én túl könnyű ellenfél lenné nekik. Remélem érted, hogy mire gondolok. - felelem neki ravasz mosollyal az arcomon, ha ő azt tudná, hogy hányszor átvertem őt... Jó, mondjuk ő se jobb, mindketten egymást piszkáljuk, vagy épp manipuláljuk. Tudom, hogy ezt vissza akarja adni, ismerem már annyira, de azt is tudhatja, hogy szemfüles vagyok, és nagyon ravasz, így nagy a valószínűsége, hogy megint ő sétál az én tökéletesen kiépített csapdámba.
Hihetetlen, hogy mennyi mindenen drámázunk, komolyan mondom Hollywood megirigyelné ezeket az alakításokat, de sajnos a színészet nem a mi asztalunk. Bár főgonosz még lehetek, barátnőmmel együtt. Kiakaszt a sok hiszti, meg a drámázás is, de most mégis kibírom valami csoda folytán. Miután az érzelmes témát lezártuk, visszatérünk Klaushoz, szerintem Tatia visszasírja a kiakadásomat. Tudom, hogy utálja Klaust, de nem értem, hogy miért nem képes beletörődni a dolgokba. Oké, tudom, hogy mi történt, de nem tudna csak eltekinteni felette és békét kötni a hibriddel?
- Vagy megszoksz, vagy megszöksz. A szökést már most lelövöm, mert egy nyomkövető bűbájjal könnyen megtalállak és akkor lesz ám probléma. - felelem komoly arccal, de láthatja, hogy egy apró mosoly bujkál a szám szegletében. Nem gondolom annyira komolyan amit mondok, de azért jobb ha ezt belevési a fejébe, előlem nem menekülhet. Szerintem most megsértettem, mert egy ilyen átlátszó trükkel átverni, az picit sértő tud lenni, főleg barátnőmnek, ki mögött már kitudja hány ezer év van. Következő kérdésén picit elgondolkodom, de könnyedén megoldom a helyzetet.
- Van egy varázslat amit ha elvégzek rajtad, akkor egy bizonyos illető, de akár egy egész család sem tud a közeledben lenni. Érts a magánszférádba senki sem fog belépni. Kell hozzá valami ami az övéké volt, valami ami a tiéd ja és pár csepp a véredből. Ez egy családi varázslat, ami annyit jelent, hogy ennyi erővel akár ott lehetnék, mivel a csak a mi családunk képes ilyen varázslatot véghezvinni, ja és tudtom szerint Klaus is ismeri ezt a bűbájt. - hadarom el gyorsan, de remélem barátnőm megértette, mivel nincs kedvem megismételni az egészet. Nagy a kockázata, hogy a hibrid rájön, hogy élnek még Delacroixok, de vállalom a kockázatot. Engem nem tud elkapni, mivel le van védve a házam a rosszakarók ellen, valamint ha egyedül jönne, akkor az erőm nagy segítség lenne. Könnyedén elintézhetném, de szerintem a hibernálás jobb lenne, mivel akkor senki sem halna meg.

Tárgy: Re: Nappali Csüt. Márc. 28, 2013 5:40 pm

Lexi & Tatia

Sok mindenen mentem keresztül, de ekkora szarban még nem voltam. Nem elég, hogy vissza kelett térnem a városba, hogy véghez vigyem a tervemet és parázhatok emiatt. Nem, itt mindig történik valami, amitől jobban kell tartani. Vagy csak én időzítek mindig rosszul? Nem, ezt nem hiszem. De akkor mi a fene van ezzel a várossal? Nem tudom, de hogy a neve stimmel, az tuti fix. Ráadásul, hogy a dolgokat még fokozzam, a legjobb barátnőmnek is sikerül csapdába csalnia, amiből én már nem mászhatok ki, annyi szent.
- De igen, gonosz volt. Te egyre ügyesebb vagy ebben, szép. - dicsérem meg egy gonosz kis mosollyal az arcomon. Lehet, hogy jól csinálta és kicsit büszkeséggel ölt el, amit tett még is vissza vágót szeretnék. Nem tudom miért, ilyen a természetem. Na meg nem igazán vagyok ahhoz hozzászokva, hogy az orromnál fogva vezetnek. Talán már ezért is fordult meg egy terv gonosz kis kobakomban. Bár tudom, hogy Lexit nem lepné meg egy ilyen visszavágó. Nagyon odafigyel az ilyenekre, akár csak én. De mostanában nem igazán vagyok formában. Ezért is eshetett meg, hogy sikerült csapdába csalnia. Na mindegy, már megtörtént.
Picit elkalandozhattam, mert holmi drámai jelentbe csöppentem. Néha kiborító min össze nem tudunk ugrani. De szerencsére ezen is hamar túltettük magunkat. Szerintem minden legjobb barátnőnél ez van. Össze kapnak aztán pár perc múlva kibékülnek. De hát ez a dolgunk, még akkor is ha képesek lennénk megfojtani a másikat. Szóval, a dráma vége után vissza tereltem a témát arra, ami tényleg számít. Most legszívesebben visszasírnék minden vitát amit eddig Lexivel levágtunk, mert az amit meg kell tennem mindegyiknél borzalmasabb.
- Szörnyen utálom, hogy ilyen profi vagy. - vigyorgok rá. Még ha akarnék sem tudnék előle elbújni, simán megtalál. De nem fogok elmenekülni. Ha egyszer meg kell tennem valamit, hát megteszem. Még akkor is, ha vonakodom ezt teljesíteni. Márpedig most foggal körömmel próbálok küzdeni ellene, bár felesleges. Így is úgy is mennem kell. Ez nem kérdés témája. Tehát végül beadom a derekam. Viszont nem tudom, hogy mit is kéne tennem ha oda érek, de nem gáz megoldom. Nagyon jó vagyok rögtönzésben, na meg a színjátszásban és hazudozásban. Azt hiszem ezek a főbb erősségeim, néhány dologtól eltekintve.
- Szerencse, hogy most figyeltem, különben a felét nem értettem volna annak, amit most mondtál. - mosolygok. - De nincs szükségem erre a bűbájra, még a végén téged is megtalálna. Ezt pedig nem akarom. És még mielőtt kiakadsz, tudom, hogy tudsz vigyázni magadra. - szélesedik ki barátságos mosolyom. Komolyan gondolom minden szavamat, de tényleg féltem őt. Nem fogom csak azért veszélynek kitenni, hogy én ne sérülhessek meg. Niklaus úgy is megtalálja a módját, ha nekem ártani akar. Akkor meg minek halogassuk. Barátnőm elé lépkedem és szorosan megölelem. Majd egy szó nélkül az emeletre megyek, átveszem a pólómat - ezúttal élénk pirosra - és elindulok. De még az ajtóból vissza kiáltok, hogy elköszönjek tőle, végül pedig eltűnök. Igen, most már ideje lesz megmutatkoznom, bár mennyire is tartok tőle.

//Köszi a játékot Smile

//

Tárgy: Re: Nappali Pént. Márc. 29, 2013 8:45 am

To Tatia

Úgy látszik Tatia kiesett a gyakorlatból. Már tudhatná, hogy nagyon ravasz vagyok és minden tettem az életben maradást szolgálja. Ha kell becsapom a legjobb barátnőmet, ha kell megölöm a legfőbb a bizalmasom. Ha valami veszélyezteti a tervemet, vagy az életemet, akkor azt el kell intéznem, nem kockáztathatok. Nem szeretnék ilyen hamar meghalni, így muszáj volt valamit kitalálnom. Oké, lehet, hogy sértő, hogy a legjobb barátnőmet csaptam be ilyen átlátszó módon, de ha ez kell ahhoz, hogy én éljek, akkor ezt kell tennem.
- Tudod, hogy gonosz vagyok. Eddig is ilyen ügyes voltam, csak nem volt még alkalmam bebizonyítani. - felelem egy ravasz mosollyal az arcomon, el sem hiszem, hogy ilyen könnyedén belesétált a csapdába. Tatia, öregszel, ezt nem veszed észre? Jó mondjuk, ez az első alkalom, mikor az orránál fogva vezettem. Addig kavartam a szálakat, míg bele nem egyezett. Pont ahogy terveztem, meglepődtem volna, ha rájön. Mivel barátnőm nem szokott hozzá tőlem az ilyenhez, így ez a terv is tökéletesre sikeredett. A mai naptól jobban kell figyelnem Tatiara, mivel nagy az esélye annak, hogy visszavágót követel. Tudom, hogy milyen így ebben holtbiztos vagyok. Nem adja meg magát, míg vissza nem adta. Pontosan olyan mint én. Addig nem áll meg, míg valamilyen módon bosszút nem áll.
A drámai jeleneten minél gyorsabban túl akarok jutni. Nem szeretem a hisztit, sem a kiakadásokat, az inkább Hollywoodba való, nem ide. A túl sok érzelem kiakaszt, és akkor baj van. Nem bírom, ha valaki nyávog, de imádom felhozni Tatianál, mert tudom, hogy akkor nyert ügyem van, mivel őt így nagyon könnyű megnevettetni. A következő témánknál látom Tatia arcán, hogy mennyire nem szeretné ezt, de hát ez van, ha belementél, akkor már nincs visszaút.
- Tatia, ez alapvető szabály nálam, már elfelejtetted? - kérdezem tőle sértődötten, hiszen ezt már annyiszor elmondtam, hogy ha hajnalban felébresztik akkor is tudnia kéne. Tudja nagyon jól, hogy mire vagyok képes, esélye sincs a menekülésre. Már ismeri a módszereimet, tudja, hogy milyen kínzásoknak vetném alá, ebből nem engednék. Jól is teszi, hogy nem próbálkozik a meneküléssel, mert az az életébe kerülne. Talán megbocsátanék neki, de ahhoz hosszú idő kellene. Közben a védelmét biztosítom, de ő rákérdez, így gyorsan elhadarom a lényeget, miközben reménykedem benne, hogy nem kell elismételnem önmagam.
- Jól van na, nem szeretek sokat beszélni. Amúgy meg le van védve a házam, szóval engem nem találhat meg, és ha az utcán egymás mellett mennénk el akkor sem ismerne fel. - húzom gonosz mosolyra az arcom, de már most tudom, hogy elvesztettem ezt. Ha Tatia valamit a fejébe vesz akkor annak úgy kell lennie, különben nagyon mérges lesz. Meg tudom védeni önmagam, de ő akkor is félt engem. Biztos azért, mert ha kitudódik, hogy van egy gyenge pontja akkor nagy veszélyben leszek. Furcsán nézek rá mikor megölel, de mikor eltűnik már tudom, hogy mire készül. Nem hiszem el, hogy pont most akar Klaushoz menni, de ha ezt akarja akkor legyen. Nem állok az útjába. Csendben figyelem, ahogy eltűnik, majd én is elindulok kifelé, de a bejárati ajtót gondosan bezárom. Tatia, ha nem vittél magaddal kulcsot, akkor ez szívás lesz. Gyorsan az autómba pattanok és indulok is hazafelé. Sok dolgom van még, hiszen ki akarom venni a részemet a munkából.

// Köszi a játékot!

Tárgy: Re: Nappali Pént. Márc. 29, 2013 11:33 am

Szabad játéktér!

» Nappali
» Nappali
» A ház, nappali, szobák . .