Szeret; nem szeret!
Szeret; Hmm, elsősorban a vér. Másrészről pedig szeretem körülvenni magam férfiakkal. Legjobban mások érzéseivel szeretek játszadozni. Illetve összezavarni a gondolataikat.
Nem szeret; Nem szeretem azokat a személyeket akik túlságosan is el vannak szállva mondjuk attól, hogy ők vámpírok vagy boszorkányok. Semmit sem jelent addig amíg nem bizonyított.
Személyiségem!
Önző, makacs és eléggé manipulatív. Szeretek mások idegeire menni. Mondhatni ez nekem szórakozás. Azt hiszem valamennyire megbízható is vagyok, mert nem szokásom elárulni mások titkait. Kivétel természetesen, mint mindig most is van. Ha nekem attól jobb lehet, ha elmondom.. Ha nem is most hanem később természetesen nem sok ideig tartom a számat.
Mindig elérem amit akarok. Legyen szó bármiről. Az emberi élet számomra semmit nem jelent. Habár félig én is az vagyok vagy valami olyasmi, de a másik felemnek sokkal jobban engedek. Természetesen ha mindvégig ezt a rideg külsőt mutatnám mindenki felé még a kutya se állt volna velem szóba. Az emberek kedves, segítőkésznek ismernek meg így jobban a bizalmukba engednek. Azért így mégis csak könnyebb kihúzni belőlük olyan információt amire éppen szükségem van. Meg később még így hasznot is húzhatok belőlük.
Külsőm!
A külsőmben soha nem kellett kételkednem. A férfiak bátran szemügyre vesznek ami nincs ellenemre. Hosszú barna hajam van és ehhez párosul a zöldeskék szemek. Öltözékileg szinte bármit magamra aggatok, mert ha jól érzem magam benne jól is nézek ki.
Történetem!
Vér. Ha nem is túlnyomó részben, de az életem egyik lételemei közé tartozik. Még minden annyira furcsa ezzel kapcsolatban. Néha már szinte lángra gyullad a torkom, amit csak ezzel tudok csitítani. Minden egyes hónapban egyszer előjön.. És borzalmas. Csak remélni tudom, hogy később ez majd könnyebb lesz. Nem is tudom, hogyan bírnám ki pár évnél tovább, ha ez így folytatódna. Kontrolálni akarom magam.. De jelenleg ez egy elérhetetlen célnak látszik.
Ha nem lenne a legjobb barátnőm valószínűleg már teljesen kikeltem volna magamból. Ő mellettem maradt még akkor is, amikor megtudta, hogy mi is lettem. Egyik nap nem jött el a megbeszélt találkahelyünkre. Mivel valószínűleg kiment a fejéből arra gondoltam, hogy elmegyek hozzájuk. Bár sosem volt az a feledékeny típus reménykedtem benne, hogy tényleg csak elfelejtette. Egyre közelebb értem a házukhoz és egyre szaporábbak is lettek a lépteim. Vérszagot éreztem a levegőben. Nem az nem lehet.. Biztosan csak képzelődöm.
A házuk ajtaja habár csak résnyire, de nyitva volt. Rögtön berohantam és az előszobában észrevettem a halott szüleit. Mindegyiküknek egy hatalmas harapás volt a nyakán. Nem.. Nem lehet. Felrohantam az emeletre és próbáltam észnél maradni, hiszen a vér illata roppantul csábító volt számomra.
Ott volt ő.. A szobájában feküdt. Vérben úszott, de még élt. – Heather.. – Nyújtózkodott felém én pedig rögtön odarohantam hozzá és feltépve a csuklóját a számhoz nyomtam. Nem is figyeltem oda, hogy a gondolataimat teljesen átveszi a vér iránti vágy. – Ne kérlek. - Szavai, vagyis inkább a könyörgései elsuhantak a fülem mellett, majd pedig a következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy az utolsó korty vérét is lenyeltem és ott volt elernyedt teste a karjaim között. Én voltam, aki megölte.. Még megmenthettem volna, de nem tettem. Gyenge voltam és nem uralkodtam magamon. Az én hibám, hogy meghalt.. Megöltem az egyetlen személyt, aki hitt bennem még akkor is, ha én magamban nem is. De neki sem szabadott volna. Egy szörnyeteg vagyok. Ezen nem tudok változtatni.
Ezek után már csak egy megoldás maradt számomra amivel elviselhetőbbé tehetem az életemet.. Az érzelmeim kikapcsolása.
Szer. Okt. 09, 2013 1:23 pm by Vendég
