Szeret; nem szeret!
Szereti; A lányokat, a vért, alkoholt és imád csipkelődni a testvéreivel és kínozni az áldozatait illetve játszadozni velük.
Utálja; Ha keresztül húzzák a számítását és ha kihasználjak.
Személyiségem!
A külsőm voltaképpen elrejti az igazi belsőmet. Mármint azt a részét, hogy nekem is van szívem, amit nem szívesen mutatok meg mindenkinek. Sőt elég kevés ember büszkélkedhet azzal, hogy valaha megnyíltam neki. De a velük való kapcsolatom sem nyakba borulásról és minden titkom elárulásáról szól. Csak fontosabbnak érzem őket az átlagnál ezért hagyom nekik, hogy megismerjék a kedvesebb oldalamat is. De ez sem tart túlzottan sokáig. Néha egyszerűen csak megunom máskor pedig már túl soknak érzem az egészet számomra.
De hogy milyen vagyok másokkal? Többnyire lekezelő. Soha nem jöttem ki túl jól a vérfarkasokkal, hiszen egy ölte meg a testvéremet is szóval a gyűlölet már elég régóta megvan. Aztán ott vannak a magukat nagynak hívő vámpírok. Na nekik is szeretem megtanítani a legfontosabb szabályt. Nem olyan nagyok, mint hiszik.
Az emberekkel való kapcsolatom már sokkal több árnyalatú. Mivel ők az én vérellátmányaim mindent elkövetek annak érdekében, hogy elcsábítsam őket. Nem hiába kezdeményezek az ellenkező neműekkel inkább. Olyan erőtlenek hozzám képest, hogy még védekezni sem tudnak. Szeretek velük játszadozni, de a könyörgésük, sírásuk engem nem igazán hat meg. Lehet, hogy könyörtelen vagyok, de miért ne legyek az? Nem jelentenek számomra semmit.. Általában csak céltalanul ölöm az embereket, de előfordul olyan is amikor valami célom van ezzel.
Külsőm!
Legjobban a sötét hajamról illetve sötét szememről lehet felismerni. Annak ellenére, hogy már jó pár évszázadot megéltem még mindig olyan 20-22 éves körülinek látszom. Bátyám Elijah arcvonásait örököltem, de természetesen én fiatalabbnak látszom, mivel az is vagyok.
A külsőmmel teljesen meg vagyok elégedve, de talán ez az egoizmusom miatt van. A nők úgy imádnak, ahogy vagyok. Szóval még véletlenül sem történt olyan, hogy valaki miatt akár egy pillanatra is elhittem volna, hogy nem vagyok tökéletes. Mert az vagyok.
Nem mondhatnám, hogy izmos alkat vagyok inkább sportos. Mikor még ember voltam a ház körüli férfiaknak való munkát mindig elvégeztem, ami miatt szert tettem jelenlegi testfelépítésemre.
Első pár percben talán még a kisfiús sármom elvarázsol, de ha jobban megnézel magadnak leginkább a szemeimet azok rögtön elárulják, hogy már régen közöm sincs hozzá. Általában vagy gúny árad a tekintetemből vagy éppenséggel a kihívás szikrái tükröződnek benne.
Az öltözékem mindig az akkori kor divatjának megfelelő. De még ekkor sem feledkezem meg arról, hogy jól érezzem magam benne.
Történetem!
Érzem a feszültséget a levegőben. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy ez az éjszaka más lesz, mint a többi. Talán a váratlan ünneplés miatt. Bár én inkább megemlékezésnek nevezném. Hiszen nem olyan régen veszítettük el a testvérünket. A farkasok miatt. Teljes szívemből gyűlölöm őket. Legszívesebben megölném őket egytől-egyig. De csak egy ember vagyok, én erre egyedül nem lennék képes.
A vacsora. Hát minden úgy zajlott, mint egy egyszerű ünnepnél. Bár még mindig nem értettem mit kellene ünnepelni. A bort egytől egyig mindannyian megittuk. Hiszen nem túl gyakran volt megengedett ez a számunkra és ilyenkor már kihasználtuk a helyzetet. Körülbelül egy óra elteltével eljutottunk a lefekvéshez. Még mindig megvolt az a furcsa érzésem. De talán csak azért, mert nem tartottam helyesnek, amit ma tettünk. Gyászolnunk kellene nem pedig ünnepelni. Na de nekem különösebb beleszólásom ebbe nincsen.
Álmomból testvéreim ordítozására ébredek. Rögtön kipattanok az ágyamból és még elkapom azt a pillanatot, amikor az apám beleszúrja a kardját egyenesen testvérem mellkasába. Finn a földön fekszik.. Minden élet kiveszett belőle. Az apám.. Megőrült. Mi a fenéért öl meg mindegyünket. Belebolondult volna egyik testvérünk elvesztésébe?
-
Apám.. Kérlek, könyörgök, ne tedd. – Mondtam miközben hátrálni kezdtem, de nem kellett sok ahhoz, hogy a hátam akadályba ütközzön és tudjam innen nincs menekvés. Fájdalom gyűlt a kard köré, ami a mellkasomba szúródott. Éreztem, ahogy átvágja a húst.. A fájdalom viszont hamar abbamaradt.. Számomra minden elsötétült és holtan estem össze.
Felébredtem. Ezek szerint nem volt több egy rossz álomnál. De nem.. A ruhám ugyanúgy véres volt. De a seb, amit a kard ejtett már sehol. Mi a fene történt? Semmit nem értek. Aztán látom, hogy testvéreim is ugyanolyan értetlenül néznek, mint én. Ekkor jelent meg édesapám. Két nővel a karján. Mindegyiknek fel volt vágva a karja és ez volt az első dolog, amit megláttam-megéreztem. Hiszen őrületes vágy keletkezett bennem a vérük iránt. Minden egyes csepp vérét ki akartam szívni. Mi ütött belém? Én nem vagyok ilyen. Ez nem normális. Mióta csábít engem a vér? Annyi kérdés tolongott a fejemben, de nem tudtam egyikre sem válaszolni. Csak átengedtem magam a kísértésnek. Ettől a pillanattól kezdve az életem megváltozott.
***
Már vagy száz éve annak, hogy vámpírrá változtam. El sem tudnék képzelni ennél jobbat. Ha beavattak volna, hogy mit is terveznek valószínűleg önként és dalolva szúrom le magam az egyik karddal. Egy élet, amire mindig is vágytam. Mindenféle kötöttségek nélkül és ezáltal meg is tudtuk bosszulni testvérünk halálát. A vérfarkasok száma eléggé lecsökkent. Ezzel mi maradtunk fenn többségben egy erősebb fajként. Hiszen már sokkal többen vannak olyanok, mint mi. Nem állt meg ez a faj a családunknál. Habár ennek nem mindenki örül. Édesapánknak nem tetszik, hogy mivé váltunk. De az ő ötlete volt.. A védelmünk miatt tette ezt akkor viselje el a körülményeit.
Most éppen egy kisvároskába tértem be. Ahol a vacsora csak úgy hívogatott. Mindig voltak könnyen kapható nőcskék, de ők nem voltak túlzottan az esteim. A város egyik kocsmaféleségében összegyűlt a nép ahova betértem én is, hogy kiválasszam következő áldozatomat.
Meg is találtam. Szép hosszú szőke haja volt és arca is roppantul gyönyörű, amivel már teljesen elvette az eszemet. Egész éjszaka azon voltam, hogy az ujjaim köré csavarjam, ami sikeresen meg is történt. Elhurcoltam egy olyan helyre ahol senki nem láthat minket. Hiszen semmilyen szempontból nem lenne tanácsos, ha bárki meglátna minket.
A vízparton voltunk. A csillagok visszatükröződtek a víz felszínén.. Mondhatni tökéletes alkalom volt. Miután öltözködni kezdett, csak elmosolyodtam. Nem, nem a móka még koránt sem ért véget. Előtte teremtem és befogtam a száját mielőtt még sikíthatott volna. –
Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. Most pedig szépen eltűröd, hogy kiszívjam belőled az utolsó csepp vért is. Semmi sikítozás. – Vigyorogtam rá, majd levettem a szájáról a kezemet és hegyes szemfogaimat a nyakába mélyesztettem. Percekkel később, már élettelenül esett össze a földön.
Szer. Okt. 09, 2013 1:23 pm by Vendég
