Alexis Delacroix
Boszorkány
Hozzászólások száma : 79
Join date : 2013. Feb. 25.
Tartózkodási hely : Mystic Falls
 | Tárgy: Alexis Delacroix  Hétf. Feb. 25, 2013 1:53 pm | |
|  Alexis DelacroixBecenév:Lexi, Lex Faj: BoszorkányKor:23Pb: Katie Mcgrath! Személyiség; Külső Szeret; nem szeret! A család a legfontosabb. Ezt sokan tudták. Őket szerettem a legjobban és elvették tőlem. Hogy mit szeretek? A pusztítást, a bosszút, ha egy személy az életéért, a legtöbb esetben inkább a haláláért könyörög. De én nem adom meg nekik amit kívánnak, én is könyöröghettem, nem segített a családomon. Mit nem szeretek... Ezt sorolhatnám évekig. A legfőbb dolgok, amiket utálok: a gyenge embereket, olyanokat, akik mindent megígérnek, de aztán semmit sem teljesítenek. Mit is hagytam ki.... Megvan! Vámpír ne kerüljön a közelembe, mert még véletlenül megölöm. Személyiségem! Veszélyes, gonosz, kiszámíthatatlan. Igen ez a legjobb szó, kiszámíthatatlan. Sohasem tudhatod, hogy hogyan viselkedik. Lehet, hogy az egyik pillanatban még vidáman beszélget veled, de az is lehet, hogy a következő pillanatban már a földön ordibálsz a fájdalomtól. Nem ajánlatos feldühíteni, hacsak nem akarsz meghalni. Nem valami türelmes személy, szóval, ha valamit kérdez, akkor rögtön válaszolj rá, vagy nagyon rosszul jársz. Külsőm! Hosszú fekete haj és zöld szem. Nagyon gonosz az összhatás, főleg ha egy gonosz mosoly is társul hozzá. Haja általában göndör, ritka esetek egyike, hogy egyenes. A legtöbbször szétengedve hagyja, néha pár tincset eltűz, vagy bálok alkalmával látható a haja félkontyban. Smink... Nos a sminkelés nála nagyon egyszerű. Egy szemceruzával kihúzza a szemét, enyhe fekete(néha zöld) smink a szem köré, ajkaira vörös rúzs. Néha viszont természetes marad, semmi smink, mivel úgy is nagyon szép az arca. A nyakában mindig megtalálható egy apró medál, ami számára nagyon fontos. Közepes magasságú, formás alakját nem rejti véka alá. A sötétebb színek kedvelője, de az élénk színek is fontosak számára.Hol is kezdhetném... Az elején persze. 1990. január 13.-án születtem Franciaországban, pontosabban Párizsban. Most sokan feltennék azt a kérdést, hogy hogyan kerültem ide, a vámpíroktól nyüzsgő kisvárosba. Nyugalom majd erre is kitérek. Hol is tartottam? Megvan! A családom nem volt szegény, sőt! A város legszebb háza a miénk volt. Igen csak volt. Boldog gyerekkorom volt, nagyon jól elvoltam bátyámmal. Mindenem megvolt, amit akartam, csak kérnem kellett. Nagyon sokszor a szüleink idegeire mentünk, akik mindentől óvni akartak minket. Volt, hogy órákig csak ő előlük bujkáltunk. Állandó csínytevéseink egy idő után már nagyon veszélyessé váltak, egyszer majdnem a szomszédjaink látták kárát, de apa még idő előtt közbelépett. Tökéletes gyerekkorom volt. Hihetetlenül boldog voltam, azt hittem, hogy minden rendben lesz. De akkor még nem is sejtettem, hogy mit tartogat számomra a jövő. Az iskolában nem volt velem semmi probléma, én voltam a tökéletes diák. Az órákon figyeltem, csak akkor válaszoltam mikor kérdeztek. Talán ez azért volt, mert a bátyám nem volt ott. Alig lehettem tizenhat éves, mikor az egyik órán nagyon feldühítettek én pedig nem bírtam ki és kimentem az osztályból. Pontosan mikor az ajtó csapódott utánam, az osztályban az összes ablak betörött, és minden, ami üvegből volt eltörött. Otthon az édesanyám nagyon furcsán viselkedett, egy egész hétig nem engedett iskolába. Én nem értettem, hogy miért, de elmesélte, hogy hallott az iskolában történtekről. Mindent elmondott, attól kezdve, hogy ő boszorkány, pont, úgy ahogy az ő anyja, vagy annak az anyja volt. Megtudtam azt is, hogy akkor az órán az én erőm is megmutatkozott. Delacroix vagyok, nem tagadhatom múltam, nem vagyok rá képes. Először nem hittem az édesanyámnak, de lassan rájöttem, hogy igaza van. A könyvtárunkban megmutatta a varázsigés könyveket, amikből nagyon sok volt. Az elején nem lelkesedtem ehhez az egészhez, nem tudtam elfogadni, hogy testvérem nem olyan, mint én. Olyan, mint én, senki sem olyan, mint én. Nagyon lassan rázódtam bele ebbe az egészbe, sokszor előfordult, hogy túlhajszoltam magam. Erre is volt megoldás. A medálom. A családom egyik legerősebb boszorkányáé volt, ő pedig a mesterétől kapta. Segített a varázslásban, mintha még több erőm lett volna. Minket nem lehet minket más boszorkánycsaládhoz hasonlítani. Míg a legtöbben a szellemekhez tartoznak, a szellemek parancsolnak nekik, nekünk nem. Egy Delacroix legyen határozott, és független. Ezt belém nevelték, ez a családunk legfőbb szabálya. Független, ne parancsoljon neki senki sem, főleg nem a szellemek. Megtudtam, hogy a medálomban plusz varázserő rejlik, amit sokszor felhasználhatok. A kezdetekben még csak fehér mágiát használtam, de ahogy egyre többet gyakoroltam, rájöttem, hogy a fekete mágia sokkal közelebb áll hozzám. Erre születtem. Egy napon mindennek vége szakadt. A családom meghalt. Vámpírok tették. Ezt honnan tudom? Egy csepp vér sem volt a holtestekben, ezt a rendőröktől tudom. Az eset után elköltöztem otthonról, messze onnan, minél messzebb. Amerika megfelelt számomra. Pár évig gyakoroltam, fel kellett készülnöm. Chicagóban éltem ez idő alatt, és ott hallottam Mystic Fall’s-ról. Tudtam, hogy oda kell mennem. Ott elég vámpír van, számomra pedig öröm, ha játszadozhatok velük. Nem érdekel ki ölte meg a családomat, de vámpír volt és számomra mindegyik vérszívó ugyanolyan. Mikor úgy éreztem, hogy már eléggé felkészült vagyok, akkor összepakoltam és megindultam a kisváros felé. Reszkess Mystic Fall’s Alexis Delacroix tart feléd, és nem fogja kímélni a vámpírokat. | |
|
Damon Salvatore
Vámpírok
Hozzászólások száma : 169
Join date : 2013. Feb. 24.
| | Tárgy: Re: Alexis Delacroix Hétf. Feb. 25, 2013 6:12 pm | |
| Szia! Szépen kifejtetted a külső és a belsőt, az előtörténet is jó volt, nagyon jó.Elfogadva Nyomás foglalózni, aztán keress játékpartnert. | |
|
