Elena Gilbert
Vámpírok
Hozzászólások száma : 49
Join date : 2013. Feb. 24.
Tartózkodási hely : Mystic Falls
 | Tárgy: Elena Gilbert  Hétf. Feb. 25, 2013 5:11 pm | |
|  Elena Miranda GilbertBecenév:Elena, maradjunk csak ennyibenFaj: VámpírKor:19Pb: Nina Dobrev! Személyiség; Külső Szeret; nem szeret! szeret: buli, szórakozás, jókedv, család, barátok
Nem szeret: erőszak, Klaus, bántalmazás, zsarolás Személyiségem! Elena egy könnyen kiismerhető, jószívű, kedves lány. A szerettei problémáit mindig a sajátja elé helyezi. Személyisége változásában az is közrejátszódott, hogy vámpír lett, valamit Damon szerelme. Külsőm! Hosszú barna hajjal rendelkezik amit mindig egyenesre vasal. Sminket nem igen hord, cska egy kis púder és szempillaspirál tündököl a különlegesen szép arcán. Testalkata nagyon nőies és bájos, szépek az idomai, amit a pom-pom leánykodásnak is köszönhet. - Na végre, hogy itt vagytok! Már régóta várok. Úgy sms-eztük meg, hogy pontban tízre igaz?- nézek Mattre és Bonnira. A házibuli, amibe megyünk, nagyon közel van, de mégis időben el akarok indulni. Bepattanok Matt mellé a kocsiba és nyomok egy puszit az arcára.
- Indulás!- kiálltjuk mind a hárman és Matt beizzítja a kocsi motorját, bekapcsoljuk a rádiót és nagyban éneklünk. 15 perc sem telt el mikor megérkeztünk a házhoz, ahol a bulit tartják. Hála a nagy zöld hídnak, az idő miatt. Kiszállunk a kocsiból és átkarolom Bonniet és Mattet is, a bejárathoz közeledünk, kopogás és tőlem egy nagy mosoly és bent vagyunk.
A zene már teljesen tombol, én meg érzem, hogy enyhén izzadok. Mattet és Bonniet sehol nem látom, ezért odamegyek a csaposhoz.
- Nem láttad a barátaimat?- a csapos enyhén a kijárat felé int, én meg rögtön megértem a dörgést. Mérgesen veszek el egy Kólát és egy hozzá illő szívószálat, lassan kortyolok. Majd a telefonom után kapok és egy számomra ismerős számot tárcsázok. Egy hang kómásan köszön:
- Halló? Elena? Hajnali 3 óra van? Hol vagy szívem?- kérdezi az apukám én meg elmondom, hogy Matt és Bonnie valami okból adódóan lelépett és nem tudok haza menni. Apu azt mondja, mindjárt kelti anyut és értem jönnek. Én kinyomom a telefont és tudom, hogy nagyon mérgesek lesznek rám és, hogy anyukám nagyon leszedi, majd a fejem. De inkább ez, mint az, hogy ilyenkor egyedül induljak haza. Elfogyasztom a maradék kólámat és elköszönök a bent partyzó iskolatársaimtól, majd a parkolóban várok. Anyukám és apukám is pizsamában érnek a parkolóba és látszólag nagyon dühösek. Én köszönöm és minden nélkül a kocsi hátsó ülésére ülök és neki támasztom a fejem az ülésnek.
- Elena nem hiszem el, hogy ezt tetted! Eleve úgy volt, hogy ma nincs party és jössz Jeremy „előadására” tudod milyen fontos ez a testvérednek. - mondja anyukám és a kezével megtámasztja a fejét. Én erre nagyon mérges leszek, mivel, mindig az a fontos, ami Jeremyhez kötődik.
- De Jeremynek ott voltatok ti! Én meg itt voltam. És egyébként is az én iskolai pompon versenyeimre sosem jöttetek el. Tudom, mert Jeremynek mindig volt valami. És mindig ő volt a fontosabb. - jegyzem meg egy könnycseppel az arcomon. Ekkor anya és apa is hátra fordul, mert érezték, hogy valami nincs rendben. Ekkor értünk a hídhoz…
Én csodával határos módon kikerültem a kocsiból és nem fulladtam meg, de a szüleim a kocsival együtt a vízbe fulladtak. Az én hibám volt a haláluk és a gyermeki viselkedésemet örökre elveszítettem.
| |
|
