Szeret; nem szeret!
Szeretem: a vért, magamat, barátaimat, bourbon whiskey. Nem szeretem: az ellenségeim (akad belőlük), ha a képembe hazudnak, legyűrnek ivásban, ha nincs igazam.
Személyiségem!
Az első szó amivel jellemezném magam, manipulatív. Nem tagadom, könnyűszerrel félrevezetek másokat, úgy irányítom az embereket, hogy végül minden nekem kedvezzen. Bájosan mosolygok rád, de közben épp azon gondolkodok, miképpen is tegyelek el láb alól. Ha szembe jössz velem, jobb megtartani a három lépés távolságot. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki felé hátsó szándékok vezérelnek, de az évszázadok alatt kénytelen voltam alkalmazkodni, kidolgozni egy taktikát, hogy életben maradjak. Ez azzal járt, hogy meg kellett tanulnom félrevezetni másokat, s nem mindig azért öltem meg valakit, mert olyan kedvem volt éppen, csak azt kívánta az adott helyzet. Az idegenekkel mindig távolságtartó vagyok, sosem lehet tudni, kinek mik a szándékai. Persze ha valaki bebizonyítja az ellenkezőjét, még jóban is lehetünk. A hozzám közelebb állókkal szemben igen védelmező vagyok, ha valakit azon kevéske ember közé tudhatok, akik fontosak nekem, foggal körömmel, vagy esetemben agyarral küzdök. A személyes repertoáromhoz hozzá tartozik egyfajta gúnyos beszédstílus, ami azzal társul, hogy előszeretettel elegyedek kisebb-nagyobb szócsatákba, amik többségéből én jövök ki jól, vagy ha épp úgy tartja kedvem, szívesen kötözködök másokkal. Olyan jó elfoglaltság.
Igazándiból mondhatnám, hogy bambi véren élek, de annál nagyobbat valószínűleg még életemben nem hazudtam volna. Emberi véren élek, szoktam ölni, szerintem nincs abban semmi rossz, ha egy magamfajta néha enged az ösztöneinek. Elélek a kórházi véren is, de nem érem be vele sokáig. Összegezve egy manipulatív, lojális, szókimondó - ami a szívemen, az a számon, - ölési hajlamokkal megáldott vérszívó vagyok. Ó, vérszívó. Ez olyan csúnya szó, jobban szeretem a vámpír kifejezést.
Külsőm!
Bájos mosoly. Ez az, amit minden ember egyből kiszúr rajtam. De a látszat néha csal, mert lehet, hogy valakire épp tündérien mosolygok, de lehet, hogy ez az utolsó amit látni fog.. Ami az arcomra jellemző, szürkés-zöld szemek, általában vörösben vagy hasonló árnyalatban pompázó ajkak, de az alsó kissé teltebb a felsőnél. Bőröm színe leginkább a sápadt fehérre emlékeztet, s mindezt feketés barna, hátközépig érő haj koronázza meg, amit általában kiengedve hordok, természetesen, inkább göndör, de néha egyenesen is hordom. 170-175 cm magas vagyok, ha mondhatom így, szerencsére telt idomokkal vagyok megáldva, és vékonynak mondanám magam.
Az öltözködésem elsősorban mindig a "mai kornak" felel meg, nőiesen és lazán öltözöm. Ha az alkalom, vagy az adott szituáció úgy kívánja, bármikor magamra öltök egy estélyit, vagy egy koktélruhát. Szeretem a kiegészítőket pl. napszemüveg, karkötők és nyakláncok nagy mennyiségben.
Történetem!
Napjainkban:
A kihalt utcákat járva, szinte perzselte a torkomat a szomjúság. Minden olyan kihalt volt és csöndes. Lassan több, mint egy hete nem táplálkoztam, le vagyok gyengülve, s ha nem jutok vérhez hamarosan, utol fog érni. Nem kaphat el újra. Inkább haljak meg itt és most. A kimerültség egyre inkább úrrá lett rajtam, már ahhoz sincs elég erőm, hogy tovább menjek. Lerogytam az egyik épület falához, s lecsuktam a szemeimet. Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, hogy elfogyott minden maradék energiám. Lehet, hogy órák, de az is lehet, hogy csak percek. Elvesztettem az időérzékem. Ez is azt mutatja, hogy minél hamarabb táplálkoznom kell, különben végem. Próbáltam talpra kecmeregni, de hiába. A bennem lévő fa töltények sem sokat segítettek az állapotomon, így hát tehetetlenül rogytam vissza a földre, s ugyanott voltam, mint az előbb. Hirtelen zajra lettem figyelmes, egy nagyon csábító zajra. Felpattantak a szemeim, s rögtön visszatért belém némi erő, elég ahhoz, hogy lábra álljak.
- Hölgyem, minden rendben? - kérdezte a gyanútlan férfi, majd végigfuttatta rajtam a tekintetét, de mihelyst meglátta véres, a lövésektől és szúrásoktól megviselt ruháim, döbbenet ült ki az arcára. - Mi történt magával?
- Tudja, ez egy hosszú történet.
- Hívok segítséget. - Már vette elő a mobilját, de összeszedve minden erőm elé suhantam, mire tágra nyílt tekintettel elejtette a készüléket.
- Segíthetsz is rajtam - mondtam, majd baljós mosolyra görbült a szám. Tekintetéből félelmet tudtam csak kiolvasni, de már nem foglalkoztam vele. Arcom eltorzult, szemfogaim, amik eddig fájón lüktettek a számban, meghosszabbodtak, s egy gyors mozdulattal a fő nyaki ütőérbe vájtam őket. A férfi felkiáltott fájdalmában, de már nem hallottam meg. Szívtam az éltető nedűt, elvette az eszemet a mámor, amit a vér okozott. Éreztem, ahogyan az ő testéből egyre inkább elszáll az élet, s az enyémet úgy járja át újra az erő. Az utolsó cseppig minden vérét kiszívtam, mígnem már nem hallottam többet dobbanni a szívét. Leejtettem a testet a földre, s jól lakottan, némi undorral arrébb rúgtam. A földről felvettem a pasas telefonját, ami 1-2 méterre hevert, s beütöttem egy számot. Kicsengett, majd végre felvették.
- Itt vagyok Mystic Fall'sba. Segítened kell..
Szer. Okt. 09, 2013 1:23 pm by Vendég
