Salvatore ház garázsa.

Damon & Lexi & Stefan & Tatia

Ez nem lehet igaz! Azt hittem sikerült győzelmet aratni a Salvatorék fölött. Ráadásul már meg is nyugodtan, bátran beszéltem a verbéna készletemről. Hát nem ezután történik mindig valami? Hallok egy ide nem illő lélegzést. Lassan hátra fordítom a fejem és már figyelmeztetném Lexit, de nem tudom. Egy pillanat tört része az egész mikor kiszúrom Damont a karóval, de utána már csak fájdalmat érzek és minden elsötétül.

~~~*~~~

Fogalmam sincs, meddig lehettem eszméletlen, de azt tudom, hogy szörnyen zabos vagyok. Nem nyitom ki a szemem, próbálok lehiggadni. Érzem, hogy le vagyok láncolva, a hideg fém jólesően érinti a bőröm. Ez nem jelent túl sok jót a számomra. Így is az első gondolatok a fejemben arról szolnak, hogy miként fogom megkínozni Damont, azért, amit tett velem. Kinyitottam a szemem és amit élősszőr megláttam az Damon képe volt. Felvont szemöldökkel, nem kis flegmasággal pillantottam rá.
- Hol van Lexi? - kérdezem. Nem érdekelnek a szavai, a barátnőmet akarom látni. Ha csak egy haja szála is meggörbül esküszöm megnyúzom és egy vasfűvel teli kádba láncolom. Szóval az ő helyükben remélem nem bántották. Haragos és lesújtó pillantást vetek az idősebbik testvérre, majd tekintetemmel Stefant keresem. Amint megállapodik rajta a szemem egy amolyan "ez most komoly?!" pillantással nézek rá. El sem hiszem, hogy képesek voltak kiláncolni. Vissza fordulok Damon felé és mocorogni kezdek. A kezeimet és a lábamat is rángatom. Meg kell szabadulnom a láncoktól. Nem maradhatok így. Ezért még biztosan megfizetnek.

Damon & Lexi & Stefan & Tatia

Csak most kezdek igazán éledezni. Érzem, hogy kitisztul a fejem és a gondolataim is tisztábbak lesznek. Nem egészen fogom fel elsőnek, hogy hol is vagyok, de nem is izgat. Ami leginkább foglalkoztat az a barátnőm épsége. Azt hittem nem merik bántani, de tévedtem. Vérszag csapja meg az orrom és már tudom is kié. Ettől pedig még ingerültebbé válok, mint amilyen eddig voltam. Abba az irányba tekergetem a fejem, amerről a szag jön és látom is őt. Szörnyen néz ki. Nem gondoltam, hogy képesek bántani egy embert. Oké, boszorkányt, de végül is ugyan az a kettő. Nem bírok magammal és mindenféleképpen ki akarok szabadulni. Ehhez pedig meg kell szabadulnom a láncoktól. Így hát kezemet és lábamat is rángatni kezdem, de Stefan hamar leállít. Elképedve nézek rá. Ez nem az a Stefan akit megismertem. Felvonom szemöldököm és csak egy megvető pillantással jutalmazom meg mind a két Salvatorét. Nagyon el vannak tévedve, ha azt hiszik bármit is kitudnak szedni belőlem. Inkább nézem végig a legjobb barátnőm halálát és utána várom a magamét, mint sem beszélni kezdjek.
Sokáig csak nézem őket, majd egy elegáns mozdulattal Stefan elé köpök, ezzel kifejezve ellenkezésemet és véleményemet. Nem akarok nekik választ adni, nem méltóak arra, hogy beszéljek velük. Viszont azzal a vasfűvel, amit Stefan a kezében tart egy cseppet sem szimpatizálok. Egy ideig szemezek a fűvel, de csak azért, hogy utána Damon felé kapjam a fejem. Sejtem, hogy ő használni akarja. Hát mikor közelít önkénytelenül is próbálok hátrébb húzódni. De mind hiába. Damon a következő pillanatban a sebembe nyomja a vasfüvet. Kiabálni szeretnék, de nem adom meg ezt a gyönyört nekik. Helyette inkább becsukom a szemem és az ajkamba harapok. De még így is fel-fel szisszenek és azon vagyok, hogy ne mutassam ki fájdalmamat. Annyira szépen ráharaptam az ajkaimra, hogy vér serkent belőle, amivel nem foglalkozom.
- Lesheted, hogy bármit is mondjak neked. - zihálom, még mindig küszködve a fájdalommal. Gyilkos tekintetem a két testvéren jártatom és magamban a legyilkolásukon gondolkodom. Az biztos, hogy hosszú lesz, és fájdalmas.

Damon & Lexi & Stefan & Tatia

Majd szét vet az ideg. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon ideges vagyok. Utoljára akkor voltam ennyire ideges, mikor az előző személyt, aki közel került hozzám levadászták. Akkor és ott legyilkoltam mindenkit, akinek köze volt a halálához. Ha most ez megint megismétlődik így jártak. Nem fogom megkímélni egyikőjüket sem, még az ifjabbikat, Stefnat sem. Nem válaszolok nekik, bárhogy kínoz is a vasfű én dacolok. Egy büdös mukkot sem húzhatnak ki belőlem. Dacosan tekintek a rájuk és kis ideig csak a szemükbe néztek. De ahogy Stefan megindul Lexi felé újból mocorogni kezdek. Rángatom a láncokat, kapálózom, de valamiért még mindig nem enged. Vér kell nekem, sok sok vér.
- Hozzá ne merj éri! Hallod, Stefan! Levadászlak és elevenen megnyúzlak, ha csak bántani mered! - kiabálok rá. Nem tudok mit tenni, nem védhetem meg barátnőmet. Pedig én nem fogok beszélni. Ahogy látom, hogy belészúrja a karót és eltöri az ujjait elfordulok. A szemem könnybe lábad, de nem adom fel. Aztán hallom Damon hangját is és a düh csak úgy szétárad a testemben. Legszívesebben letépném a fejt is, ahogy látom mit tesznek ezek ketten. Addig isznak Lexiből, míg el nem ájul. Aljas rohadékok! Ezt még keservesen meg fogják bánni. És én már tudom is, mi üthet rajtuk a legnagyobbat. Közelebb jönnek mind a ketten. Túl közel. Megfordul a fejemben, hogy megigézem őket, de csak az egyiket tudom. S most Damon az a szerencsétlen, akivel ezt meg is teszem. Szóra nyitom a szám, de ahelyett, hogy választ adnék nekik, megigézem Damont.
- Szabadíts ki minket és ha a testvéred útban van, intézd el. Ha pedig ezzel megvagy újra elém állsz és nem mozdulsz míg azt nem mondom. - hagyják el a szavak a számat. Sőt egy gonosz mosoly is társul melléjük. Még egy nevetést is hallatok, majd tekintetem Stefanra vándorol. Rákacsintok és elmosolyodom. Ez persze csak elterelés és reménykedem benne, hogy be is válik. Minél előbb ki kell szabadulnom, hogy megmenthessem Lexit és eltűnjek innen vele együtt. Képzelem ő is micsoda bosszút szán a Salvatore testvéreknek. Viszont ez nekem is jól jön még. Hiszen az igézetemmel Elenát is eltudom intézni. Néha magamat is meglepem ezekkel a gonosz gondolatokkal, de ez van. Nem tehetek ellenük. Elégedetten nézek felváltva a testvérekre és csak várok. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.

Damon & Lexi & Stefan & Tatia

Bátran kijelenthetem, hogy nagyon jól alakulnak a dolgaim. Nem hittem volna, hogy ezek ketten vannak annyira hülyék, hogy közel mernek jönni hozzám. Bár, igazán hálás vagyok nekik ezért. Ezzel meg is adták nekem a szabadulás lehetőségét, én pedig éltem vele. Megigéztem Damont. Nem is tudom, hogy utoljára mikor igéztem meg valakit. A utolsó talán pár éve történt. Akkor is csak azért, hogy megvédjem valakinek a hátsóját, akit később saját kezűleg öltem meg. Már tudom, hogy akkor hagynom kellett volna, de naiv voltam. Azt hittem megváltozik. Hát, tévedtem. De ami múlt, az elmúlt. Nekem pedig most a jelennel kell törődnöm.
Várakozásom nem hiába való. Damon cselekszik és sikerül annyira kiszabadítania, hogy utána megoldjam magamtól. Látom, hogy Stefannak nincs ínyére a dolog, de ez van. Kellett neki a rossz fiú szerepét játszania. Hisz'az arcára van írva, hogy nem bántana engem komolyabban, sőt. Még be is vallotta néhány perccel ezelőtt. A láncokat lerángatom magamról, majd az összeset a földre dobom. Nyújtózok egy kicsikét, nem bírom a mozdulatlanságot. Látom, hogy Damon kiszabadította Lexit én pedig hozzá sietek. Végignézek rajta, nagyon ramatyul van. Szörnyű így látni, nekem pedig elszorul a szívem.
- Semmi baj, itt vagyok. - suttogom neki, miközben megharapom saját csuklómat, majd azt barátnőm szájához nyomom. Ha akarja ha nem, de én leszuszakolok néhány kortyot a torkán, majd otthagyom és visszasétikálok a fivérekhez. Végigmérem mind a kettőt és egy elégedett gonosz mosoly kúszik az arcomra. De figyelmem azt sem kerüli el, hogy a fehér tölgyfa karó nincs náluk. Arcomon megjelenik az idegesség, mégsem adok ennek hangot. Csak nézem őket pár pillanatig, majd Stefan előtt termek és elkapom a torkát. Ezt követően teljes erővel a falhoz préselem és csak hogy mozdulni se bírjon, teljesen hozzásimulok. Dühös pillantással jutalmazom, de a szememben más is látszik. Nem akarom őt komolyabban bántani. Csak egy kicsit megkínozni, amiért bántották Lexit.
- Megmondtam, hogy ne merészeljétek Lexit bántani. - sziszegek a képébe. Iszonyatosan dühös vagyok és most nem csak egy kis ordibálásra számíthatnak tőlem. Szabad kezemmel teljes erőmből gyomorszájba, majd pedig bordába ütöm. Ez utóbbi azt hiszem el is tört. Nem éppen kellemes. Ameddig pedig Stefan ezzel van elfoglalva, én Damon elé sietek, hogy újra megigézzem.
- Mindent teljesítesz amit csak mondok, vagy kérek tőled. Ezenfelül pedig soha nem támadhatsz rám vagy Lexire. - igézem meg suttogó hangerővel. Arcát végigsimítom a kezemmel, majd megvillantom gonosz mosolyomat.
- Mozoghatsz. - mondom neki. Szörnyen gonosz vagyok, de ez még csak a kezdet. Drága Elena és Katherine élete nagy veszélybe került. Remélem Stefan egyik be sem szerelmes, mert attól félek összetörik, ha megöletem őket Damonnel. Szép is lenne. Pont Damon tépné ki Elena szívét. Nem is. Az még jobb lenne, ha még élvezné is.
- Stefan, remélem felkészültél a kínzásra. - szólok hozzá rá sem nézve. Felkapok egy véletlenül elől hagyhatott karót és előtte termek. A falhoz szorítom őt és a kulcscsontjánál belé szúrom a karót. Oly annyira, hogy az átmenjen rajta és a falhoz szegezze őt. Gonosz és győzedelmes kacaj hagyja el a torkomat. Alig várom, hogy Lexi magához térjen és megkezdődjön a buli.

Damon & Lexi & Stefan & Tatia

A zsigereimben érzem, hogy Lexi rohadtúl zabos lesz rám amiatt, hogy megitattam a véremel. Tudom, hogy mi erről a véleménye, de most életveszélyes helyzetben volt. Kis híján elvérzett itt. Ha ezt nem teszem meg, akkor meghal. Most viszont van egy olyan gyanúm, hogy én fogok bűnhődni azért, mert megmentettem. Ez az érzés még nekem is volt. Eddig soha senkit nem mentettem meg. Bármennyire is szerettem úgy tartottam, hogy elfogadható veszteség. De most... most ez más. Lexi komolyan a legjobb barátnőm és kutya kötelességem, hogy támogassam és vigyázzak rá. Reménykedem benne, hogy hamar magához fog térni, de előtte még előkészítem számára a terepet. Damont sikeresen megigéztem, ezzel semmi probléma. Stefant viszont nem tudom komolyabban bántani. Ezért hát a falhoz szegezem egy karóval és gonoszul mosolygok rá. Persze, szememben önkénytelenül is szikrára lobban a játékosság. Mikor megpróbálja kihúzni a karót magából, csak még jobban belé nyomom. Testem minden részét az övéhez nyomom, hogy biztosan ott tudjam tartani a falnál. Az utolsó alkalom amikor ilyen közel álltam hozzá, elég... élvezetesre sikeredett. Hát ennek emlékére látványosan is libabőrös leszek.
- Remélem ezt túlélitek és személyesen adhatlak át nekik titeket. - vágok vissza Stefan szavaira. Mondanék még mást is, de ekkor jelenik meg barátnőm. Vissza nyerte eredeti formáját és sokkal jobban néz ki, mintha mi sem történt volna. Őszinte mosoly kúszott az arcomra, de dühét látva hamar le is olvadt. Remek. Most mindenki bajban van. Lexi mellém sétál és csak ekkor hajlandó végre megszólalni. Hát én habozás nélkül tszem amit mond. Ilyenkor annyira félelmetes, nem tusom, hogy meddig akar elmenni. Lehet képes és megöli mindkettőjüket. Iszonyodva nézem végig mind azt, amit Stefannal tesz, ügyet sem vetve annak szenvedő bátyjára. Ő valahogy nem igazán érdekel. Még is úgy érzem, meg kell védenem őket a haláltól. Valahol mélyen tudom, hogy Stefannak igaza van, ők is kellenek a félvérek ellen. Veszek egy mély lélegzetet végül pedig barátnőm mellett termek és kérlelőn pillantok rá.
- Lexi, Damont elengedheted. Nem fog elmenni, nem támad meg. Megigéztem őt. - mondom neki, miközben abban reménykedem, hogy elengedi őt. Ezzel a tettemmel senkinek sem akarok imponálni, nem azért teszem, hogy megnyerjem bármelyik Salvatore szívét és barátságát. Csupán azért, mert úgy érem ez még jár nekik. Bár, a szenvedésüket eltudnám nézni, most mégsem meg. Lexi rettentő pipa, ezzel pedig csak megpecsételődött a testvérek sorsa.