Elena szobája

Ma folyamatossan azon gondolkodtam, hogy mi az a lény, mire képes, és a többi. Kutatásokat végeztem, átnéztem mknden könyvet, de nem találtam semmit, csak annyit tudok erről a lényről, hogy ránk vadászik és, hogy erősebb nálunk. Eldöntöttem, hogy elmegyek Elenahoz, hátha le tudd nyugtatni valamivel. Beállitottam a hajam, majd felmentem a ruhás szekrényemhez, onnan kivettem egy szürke pólót, majd egy fekete farmert , felkaptam magamra, majd felvettem a bőrkabátomat és elindultam. Amikor odaértem az ajtóhoz bekopogtam.

To Damon

Ma olyan furcsán érzetem magam, fáj a fejem. Talán csak az itthoni tétlenség miatt. Bár már egy ideje rendelkezem napgyűrűvel, nekem a kinti élet mégis maga a pokol. Félek! Félek, hogy nem bírok magammal mit kezdeni és megtámadok valakit, bárkit. Fáj, hogy ilyen lettem, egy gyilkoló gép, aki nem tud ellenállni semminek és senkinek. Szörnyű érzés ez az egész. A vámpírrá válásomat követően talán Stefan és Damon volt a legnagyobb támasz, ám most, hogy Stefan megtudta mit érzek Damon iránt félek. Már megint ez a bűvös szó: Félelem. Felemészt a tudat, hogy nincs melettem Stefan óvó keze, ugyanakkor könnyű, jó érzés fog el, hogy végre a jó útra léptem.
Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben miközben a ruháimat pakolom és a csengőszóra leszek figyelmes.
- Jeremy kinyitnád?- teszek fel egy roppant egyszerű kérdést és csak a válaszra várok.
De nem kapok rá egy kis jelet sem! Amióta Jeremy ráeszmélt erre az egész vámpíros dologra valahogy egyre kevesebb időt tölt itthon és ez engem zavar. Ledobom a barackszínű felsőt az ágyamra és az ajtóhoz sietek. Lassan teszem a kezemet az kilincsre és kinyitom az ajtót. Kisebb mosoly helyezkedik az arcomra amikor meglátom Damont.
- Örülök, hogy megtanultad alkalmazni az ajtót!- köszönök neki egy kis viccel, majd kitárom előtte az ajtót.
- Fáradj beljebb!

Mindent hallok, Jeremy nem adott választ Elena kérdésére. Hallom a lépteket majd amikor kinyitja Elena az ajtót halványan elmosolyodok.
-Ezt is meg kell tanulni valamikor nem?Majd amikor behív belépek, majd megcsókolom.
-Hogy vagy? Hallottál erről az új lényről? Mondom, elmondom neki nem akarom, hogy hazugságban éljen.

-Akkor elmondom mi mit tudunk. Sokkal erősebb nálunk, ránk vadászik, és mindent megtenne, hogy megöljön minket.Mondom neki el, röviden tömorren, majdleülök mellé.
- Fel kell fognia az a tényt, hogy a nővére vámpír lett és meghalt. De meg fog vele békélni hidd el. Nem sokára minden jobb lesz, igérem. Mondom neki, majd magamhoz ölelem.
-Katherine visszatért!

- Stefan visszament hozzá, de észhez térítjük, ígérem! Emlékszem amikor, utált engem Elena, volt is oka persze mivel megöltem Jeremy-t, piásan.
Bánom a dolgot, de szerencsére, rajta volt a gyűrű, ami feltámaszt embereket ha megölik, de ha baleset történik akkor nem. Amikor folyamatosan kérdezz, akkor megcsókolom és el hallgatattom.
-Nem lesz semmi baj! Megoldjuk! Mondom neki, mondani könnyebb mint megcsinálni, de meg lesz! Örülnék neki, hogy Stefan emberi vért inna, de nem Katherinnel! Ő csak bolonddá teszi Stefant, és ezt nem akarom.
- Elena, nem lesz semmi baja, itt vagyok, este is figyelni fogom a házat, és nem engedem, hogy bántsák érted?! Nem fogom hagyni!

- Elena, vámpír vagy sohasem lesz normális az életed. Katherine egy ribanc, kifogja használni Stefant van egy olyan érzésem, de ha nem akkor szúrj egy karót a szívembe. Mondom, majd rámosolygok.
- Rendben ha akarod felhívhatod, de nem szükséges, Jeremy már találkozott Katherinevel megtud különböztetni, Bonnie csak ha hozzáér akkor tudja, hogy nem te vagy, szóval nyugi. Mondom majd egy mocskos gondolat repül át az agyamban, visszacsókolok, majd vigyorogva ránézek.
- De én elég ideges vagyok szóval valamivel lenyugtathatnál. Még mindig vigyorgok rá, majd hosszasan megcsókolom

Örülök, hogy nevet végre jó kedve van és elfelejti ezt az egész ügyet.
- Ó igen, Miss. Gilbert! Mosolygok, majd a következő mondatán, vigyorra húzódik a szám.
- Szerintem azt maga is tudja Mondom, majd felálltam és követtem.
- Rendben Majd amikor odaérünk, akkor átkarolom hátulról a derekát és elkezdem csókolgatni a nyakát, az egyik kezemmel pedig leveszem a pólóját.

- Tudom nekem mindenki örül Mosolygok, hallom az ágy reccsenését, folyamatosan visszacsókolok, majd leveszem róla a nadrágját, majd a melltartóját, megcsókolom. Végig csókolom a testét, majd amikor a kulcscsontjához értem akkor leveszem a fehérneműjét és a számmal kényeztettem a nőiességét, majd egy pillanatra felnézek.
- El bizonyVigyorgok rá, majd tovább folytatom a kényeztetést.

Érzem ahogy a szája a forró testemet érinti, pedig nem is ittam kávét. Minden olyan gyorsan zajlik és én csak ahogy, hogy vigyen a víz. Bízok Damonban és a szerelmében. Óvatosan és halkan elnyögöm magam, majd behunyom a szemem.
Nem is tagadhatná, hogy volt már dolga a nőkkel. Elkap a deja vu, mikor még Steffanl voltam....
- Stefan..- ejtem ki a szerettet férfi testvérének nevét és hitrena számhoz kapok! Hogy mondathattam ezt? Lehet, hogy csak azért mert Katherine itt van és rá fáj a foga? Fogalmam sincs, de nagyon mérges leszek magamra. Letolom magamról a fél meztelen férfit és gyorsan a ledobott ruha darabjaim után kutatok.
- Damon én annyira sajnálom!

Meglepődtem amikor Stefant mondta, és egy az arcomon is látszott, abba hagyom a csókolgatást és kérdőn nézek rá.
- Elena, ne! Maradj! Kérlek! Mondom neki reménykedve, majd ránézek, lehet, hogy megfogom bánni amit mondok, de ezt muszáj felfognia, hogy Stefan már nem az övé.
-Elena, szerinted amikor Stefan hancúrozik Katherinevel akkor, a te nevedet mondja? Nem! Elfelejtet! Most úgy érzem magam, mint egy pótló!

Nem volt jó érzés, mikor ezt a fejemhez vágta. Nem hiszem el, hogy ilyennek tartja a saját testvérét.
-Damon.- nézek rá meglepetten, hogy mondhat ilyet. Tudom, hogy Stefn már Katherinet szereti de akkor is, ezt nem kellett volna.
A kezem hirtelen és erősen az arcát éri, jó nagy pofont adok.
- Azt hiszem jobb ha most elmész.- jelentem ki és leülök z ágyra. Az arcomat a kezembe temetem.

Nem értem, hogy mi van vele régen semmi baja nem volt, Stefan már rég elfelejtette, Stefan már nem a régi ezt el kell fogadni, nem tudjuk visszahozni a régi Stefant, őt már nem lehet, de szerintem ez a normális életmód egy vámpírnál.
Meglepődtem amikor pofon vágott, de tényleg jobb lesz mennem, mert a végén még hülyeséget csinálok, bár a vége biztosan egy gyilkolás lesz.
-Szerintem is jobb, de ezt el kell fogadnod, Stefan már nem szeret! Stefan megváltozott!Mondom, majd egy másodperc múlva eltűnök.

Megvárom míg eltűnik és a szavai nagyon rosszul esnek. Tudom most mi jön, hisz Damonról van szó. Elmegy és elszórakozik. Valószínűleg holnap egy újabb lány eltűnését jelentik be.
- És te vajon kit szeretsz?- teszem fel a kérdést, de márcsak magamnak.

köszönöm a játékot!

Én is köszönöm.

Gondolataim Elena körül forogtak, miközben az erdőben róttam a köröket, és próbáltam meggyőzni magam, hogy inkább állatvért igyak, mint tasakost, nem sok sikerrel. Mikor aztán egy róka tetemével találtam szembe magam, el is ment a kedvem a nyamvadt dögöktől, és inkább hazafelé vettem az irányt. Nem telt bele öt perc, már az ágyam szélén ültem, egy vértasakkal a kezemben, és mohón szürcsöltem, mint aki legalább egy hónapja nem táplálkozott már, pedig ez ma már nem az első zacskó. Hamar kiürült a zacskó, de a nagy sietségben sikeresen ráfolyattam a skarlát folyadékot a pólómra, a kezeim is vérfoltosak lettek, ennek köszönhetően pedig elhatározom, hogy le kell nyugtatnom magam, és nem szabad tovább idegeskednem. Ami késik, nem múlik, Elenával még találkoznom kell, tudnom kell, hogy viseli a vámpírlétet, és segíthetek-e neki valamiben.
A fürdőbe sétálok, gyorsan lekapom a ruháimat, beállok a zuhanyrózsa alá, és hagyom, hogy a víz lemossa felsőtestemre, és kezeimre folyt vért. A csapot csaknem forróra tekerem, és próbálok a kellemes gőzben lenyugodni, próbálom kiüríteni az elmém, és nem gondolni sem Elenára, sem senki, és semmi másra, mert csak túlterhelődik az agyam, és elmehibbant leszek. Elzárom a csapot, kimászok a kádból, tiszta ruhát rángatok magamra, a véreset a szennyesbe hajítom, és mozdulatom után megtorpanok.Lehet, hogy érzéketlen akarok lenni, nem foglalkozni semmivel, és senkivel, de ez nem megy. Nem tudom figyelmen kívül hagyni őt, pedig akadályoz. Nem tehetem azt, amihez kedvem van, nem játszhatok az emberekkel, nem gyilkolhatom őket tömegszámra, mert azt Ő nem díjazná, én pedig nem akarom őt megsebezni. Nem akarom bántani, pedig a legelején annyiszor megtettem de nem bántam meg semmit. Mert ha máshogy tettem volna, most nem ez az ember lennék, s talán máshol rontanám a levegőt. Eszembe jutna néha a múlt, átkoznám Katherine-t, amiért átvert, és nem tudnám milyen érzés, amikor valakinek szüksége van rád, s ha az a valaki egy ilyen ártatlan és bájos teremtés, mint Elena... megéri szenvedni, s türtőztetni magam. Végül eldöntöm, hogy elmegyek Elenahoz, felvettem a bőrkabátomat és elindultam a kocsimhoz. Beültem a kocsimba, és elindulok, néhány perc múlva már Elenáék házánál voltam, az ablakon át mentem be Elena szobájába és lehuppantam az ágyára. Most elfogom mondani neki, hogy lefeküdtem Allieval és van egy sanda gyanúm, hogy szakítani fog velem és pofon vág, de nem akarom, hogy hazugságba éljen.

Damon

Annyi minden cikázott a fejemben. Tatia, Katherine és még sok más. Nem hiszem el, hogy mind visszatértek. Olyan rossz érzés tudni, hogy most Damon sincs mellettem, se Bonnie, sem senki. Carolinenal néha beszélek, de tudom, hogy megvan a maga baja, meg nem akarom, hogy folyton miattam mondja le a saját életét, ezt már ép elégszer játszottam el. Nagy levegőt veszek, sóhajtok, majd felállok. A mosdóba sietek és megmosom az arcom, felnézek a tükörbe és egy zihált lányt látok elkenődött sminkben. Nem akarok ez lenni. Gyorsan megtörlöm az arcom és vissza sietek a szobámba. Lekapom a ruháimat és egy köntös veszek fel. Vissza megyek a fürdőben és a zuhanyrózsát megnyitom, hagyom, hogy a testemet átjárja a kellemesen langyos víz, s csak agyalok. Mi legyen? Olyan egyedül éreztem magam, mint még soha. Jeremyvel sem beszéltem már nagyon régóta. Már nem tudom kire számíthatnák... Gyorsan elzárom a zuhanyt és kiszállok a kádból, felveszem a köntöst, a tükörhöz sietek feltűzöm a hajam, majd újra megmosom az arcom. Igen egy fokkal jobb! Állapítom meg, majd kilépek az ajtón.
Legnagyobb meglepetésemre Damont láttam meg a szobába, pontosan az ágyamon. Erről sok minden jut eszembe főleg a múltkori "találkozásunk"....
- Megleptél.- jelentem ki egy szál köntösbe, feltűzött hajjal és vizes arccal. Tényleg a legrosszabbkor jött!

Hallom a zuhanyzót, a víz csöpögését, eszembe jut, a múltkori találkozásunk utáni este egy lány vére csöpögése, a nyakában lévő ütőerek, a vér édes illata, íze. A testet bedobtam az óceánba, és már másnap bejelentették a lány eltűnését a tvben, meg az újságban a főlapon volt és gondolom ezt Elena is olvasta.
-Bocs. Elé suhanok, majd megfogom a kezét és a szemeibe nézek.
-Mielőtt ezt elmondom, tudd, hogy csak téged szeretlek, senki mást!Mondom komolyan és tényleg nem hazudok azt Elena észreveszi, Allie egy hiba volt és eléggé szégyellem.
-A múltkori találkozásunk után, megöltem egy lányt, kiszívtam a vérét és bedobtam a testét az óceánba, és utána bementem a Grillbe inni, ott találkoztam Allieval ő is ivott velem, aztán olyan részegek voltunk, hogy... Vártam egy kicsit.
-Hogy lefeküdtünk.

Tényleg meglepett, nem hazudtam... Csak várok és nézem ahogy fel áll az ágyról és felém lép. Ekkor hirtelen elfogott egy érzés ami nem jelentett semmi jót, már akkor rosszul voltam még mielőtt bekezdett volna a mondandójába.
Majd mikor kimondta, hogy szert, elmosolyodtam és végre a szemébe néztem.
- Én is szeretlek és sajnálom a múltkorit, nem tudom mi ütött belém- jelentem ki, majd kicsit megkönnyebbülök. Hagyom, hogy folytassa, hogy elmeséljen mindent.
Nehéz volt elhinnem, hogy tényleg ölt, meg is lepődtem, mert azt hittem ez az énje meghalt, de ezután még kaptam egy nagy hírt.
- Hogy micsoda?- teszem fel a kérdést és a kezéből kiveszem a kezem. Elfordulok és érzem, hogy az arcomon lévő víz keveredik a könnyemmel.
Gyorsan letörölöm a könnyeket az arcomról és visszafordulok. Újra a szemébe nézek, de már teljesen máshogy. A tekintettem ölni tudna!
- Megérte ugye? Mert amíg engem itthon emésztett a bűntudat, az én buta kis hibámért, te jól elvoltál mással. Mond csak tényleg ennyit jelentek neked? Damon a francba tudod mi az a szeret? Én voltam olyan hülye, hogy téged választottalak erre te az első kis párkapcsolati problémánál összefekszel valakivel?- teszem fel a kérdést merő gúnnyal. Olyan mérges vagyok, mint még soha. Érzem, hogy szeretem, de egyben gyűlölöm is! Utálom érte, hisz én tényleg szeretem és őt akarom, de nem így.
- És ki a fene az, az Allie?- teszem fel a kérdést, a lehető legmagabiztosabb módon.

-Nem, nem érte meg. Elena, az este után nekem is bűntudatom volt, és te is tudod, hogy az nekem nem szokott lenni! Tudom, hogy hibáztam, és jogosan szakíthatnál velem, de én szeretlek Elena mindenkinél jobban, és tényleg nagyon nagy bűntudatom van most is. Bocsánat.Mondom, őszintén, nem kellet volna lefeküdnöm Allieval, de részeg voltam és nem tudtam az eszem, és tényleg bűntudatom volt az este után.
-Allie Johnson, egy ötszáz éves vámpír.