A ház, nappali, szobák . .

Nem került pár telefonhívásnál többe az egész, hogy megtudjam merre is lakik ez a szép lány. Kocsit szerezni amivel könnyebben el tudom csalogatni szintén egyszerű volt. De hát mi ne lenne számomra egyszerű? Őt valahogy megkaparintani. Idővel megszerzem tudom, de nem vagyok a türelem embere. A kihívásokat viszont nagyon is szeretem.
Nagyon érdekli mások véleménye, hogy mit szólnának róla, ha eljönne velem iskola után. Így, hogy ezt kikerüljem inkább iskola előtt kell elkapnom amíg oda gyalogol. Nem tudom, hogy benne lesz-e egy piknikben.. Mert hát azért ilyenkor még nem ebédelhetünk. De egy romantikus pikniket már leszerveztem, de ha nem jönne össze.. Nem. Ilyenen felesleges még csak gondolkodnom is. Még szép, hogy összejön. Ahogy elnéztem már eddig is elég nagy benyomást gyakoroltam rá. Nem fog nekem nemet mondani. Egyszerűen képtelen rá. Bár végül visszavonta a randi megnevezést a dologról, de ez nem azt jelenti, hogy nem az a célom, hogy az ujjaim köré csavarjam. Ha nem is teljesen csak annyira, hogy ne tudjon kiverni a fejéből. Nekem az már bőven elég is lenne. Mert onnantól van igazán nyert ügyem.
Lassan hajtottam az iskolától a háza felé és mikor már majdnem odaértem azt hittem, hogy lekéstem. Nem hiszem, hogy olyan korán indult volna el. A távolban már láttam a házát, de őt még sehol. Tovább hajtottam most már kicsit gyorsabban, hogy valahogy leellenőrizzem otthon van-e. Nem fogok bekopogtatni, mert akkor az első kérdése az lesz, hogy honnan tudom hol lakik.. Valahogy meg kell oldanom, de az is lehet, hogy itthon sincs. Akkor viszont kár lenne az egész programért.

Azt hiszem az időérzékem most is tökéletes volt, mert pont akkor értem a háza elé amikor ő elindult. Vigyor kúszott az arcomra, majd rögtön lefékeztem és kipattantam, majd utána szóltam. – Jamie? – Igen most még teljesen nyugodtan mondhatom azt, hogy a környéken jártam. Bár a tervem eléggé megszervezettnek fog tűnni, de talán ha intézek pár telefonhívást még mielőtt odaérnék nem lesz olyan feltűnő. Legalábbis remélem. Mondjuk különösebben az sem érdekel, hogyha rájön ezt az egészet pont így akartam.
– Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsém lesz, mikor elindultam.. – Mondtam egy kedves vigyorral az arcomon. Nem most akartam elbaszni ezt az egészet szóval minden egyes szavamra oda kellett figyelnem. Méghozzá nagyon is. Mert egyetlen egy rosszul megfogalmazódott mondat és leesik neki, hogy pontosan tudom hol lakik. A lebukás meg nem az én művészetem. Maximum a gyanakvás szintjére szoktak eljutni.

– Ha jól emlékszem már pedig jól emlékszem.. Azt mondtad, hogy aggódsz mit fognak rólad gondolni, ha elhozlak a suliból. Mi lenne ha nem lenne ilyen probléma, hanem most ejtenénk meg a dolgot? Ha már így összefutottunk. Persze csak, ha benne vagy. – Még így szétszórtan és gyönyörű volt. Az a nő akire én szemet vetek nem menekül.
– De akkor gyorsan dönts, ha lehet mivel el kell intéznem pár telefont előtte.. – Mintha már nem lenne minden lerendezve. De erről neki semmit sem kell sejtenie. Csak mondj igent, mondj igent. Sokkal édesebb, ha magától mondja és nem úgy kell nyaggatni vagy rávenni. Kisfiús mosolyt varázsoltam az arcomra, hogy úgymond még ellenállhatatlanabbá tegyem a kérésemet.

Már az első mondatánál tudtam, hogy megnyertem. Már azon csodálkoztam volna, hogyha képes lett volna ellenállni nekem. Az már talán túl sok is lett volna. Így sem lesz túlzottan egyszerű ez az egész bármi is legyen.. Érzem, hogy nem fogja könnyen adni magát ami még jobban arra késztett, hogy mindent elkövessek annak érdekében, hogy az enyém legyen.
– Nem köszönöm. És amúgy így is gyönyörű vagy. – Mondtam miközben előszedtem a telefonomat. Nők. Ha tehetnék naponta kismilliószor öltöznének át. De mindez azért van, hogy nekünk kedvezzen szóval egy rossz szavam nem lehet. A legjobb az egészben, hogy kettesben leszünk így senki nem tudja legeltetni rajta a szemeit.. Csak én.

Hamar be is rohant a házba amin csak elmosolyodtam. Hát öltözzön. Bár kíváncsi leszek, hogy ez az egész mennyi időt fog igénybe venni. Tudok várni az most nem gond, csak minél tovább húzza annál inkább kíváncsi leszek a végeredményre. Hogy ne fenntartsam a látszhatott, ha esetleg kikukucskálna az ablakon vagy valami pár percig a fülemhez emeltem a telefont és úgy csináltam, mint aki éppen leszervezi azt ami már amúgy is le volt szervezve. Csak remélni tudom, hogy nem találja túlzásnak. A másik szempont pedig az, hogy tetszeni is fog. Bár melyik nőnek ne tetszene ez az egész. Talán nem is lenne épelméjű aki grimaszokat vágna rá.
– Akkor indulhatunk. – Fordultam meg, majd hirtelen rá sem ismertem.. Ez a fekete ruha összeállítás különösen kiemelte gyönyörű bőrét, a szép szőke haját meg persze a szemeit. Megérte rá várni. – Gyönyörű vagy. – Mondtam egy vigyorral az arcomban miközben kinyitottam neki a kocsi ajtaját.

Miután beült a kocsiba átsiettem a túloldalra, hogy én beszálljak, majd a kocsira tett megjegyzésére csak elvigyorodtam. Olyan kocsim lehet amit akarok. Nem fogok valami százéves autót vezetni amit már nem sok választ el attól, hogy szétessen.
– Rendben, nyugi. – Mondtam kicsit nevetve. Mintha félnie kellene attól, hogy esetleg balesetet szenvedünk vagy bárki megbüntetne minket azért mert éppenséggel nem volt bekötve a biztonsági öv. Az elsőt teljesen kizárhatom.. A másodikat meg egyszerűen le tudom rendezni. – De akkor ha nem bánod lenne valami amit neked kellene megtenned. – Húztam elő egy kendőt amivel a szemét betakarhatom. – Szeretném, ha meglepetés lenne számodra, hogy hova is megyünk. - Nem szeretném, ha nemet mondana, mert úgy valahogy talán mégis nagyobb meglepetés lenne az egész.. De hát nem hiszem, hogy túlságosan bízna bennem egy nap ismeretség után.

Volt egy olyan megérzésem, hogy a nevetést most nem éppen a legjobban időzítettem. Hiszen láttam egy könnycseppet megcsillanni a szemében aztán már el is fordította a fejét. Oké.. A biztonsági öv az eléggé fontos számára.. Valami emléke lehet vele. Legszívesebben megigézném, mert annyira lángol bennem a kiváncsiság. De az nem lenne igazi győzelem. Azt akarom, hogy majd, ő maga avasson be a dolgokba. – Sajnálom. – Mondtam halkan és egyszerűen. Valamiért úgy éreztem, hogy elnézést kell kérném az előbbi nevetésért.
– Nem lesz semmi gond, ne aggódj.. – Mondtam egy halvány mosollyal az arcomon mielőtt még bekötötte volna a szemét. Segíteni akartam, de olyan gyorsan boldogult vele, hgoy még mielőtt odanyúlhattam volna már be is kötötte a szemét.
– Nyugi, nem egy barlangba viszlek meg ilyen sötét helyekre. Velem biztonságban leszel.. Ígérem. – Nem hiszem, hogy bárki egyáltalán hozzá tudna érni a jelenlétemben ha nem akarom. Beindítottam az autó motorját, majd elindultam a rét felé.