Emalia Izrathe

Tárgy: Emalia Izrathe Szomb. Május 04, 2013 8:09 pm

http://static.tumblr.com/g1ncvqx/Zmalvgame/ilikecakebloodcake.gif

Emalia Izrathe

Nincs jó rossz nélkül, ahogy rossz sem jó nélkül.
Mindenkiben megtaláljuk mindkettőt.

¤NÉV: Emalia Izrathe - Mrs. Emalia Mikaelson
¤ BECENÉV: Emily
¤ KOR: 544
¤ NEM: nő
¤ SZEXUALITÁS: heteroszexuális
¤ SZÜLETÉSI IDŐ, HELY: 1469. augusztus 3. Anglia
¤ FAJ: vámpír
¤ PB ALANY: Gemma Arterton

Szeret & nem szeret

ÉLETEM TÖRTÉNETE

Erő és természet. Jó és rossz. Honan tudjuk mi a jó és mia rossz? Mikor azt mondjuk, hogy valami erős akkor tényleg az? Vannak kérdések melyekre talán sohasem kapunk választ. De én, megtanultam egy s mást az élettől. Tanítóm a természet volt. Tanulásomat viszont elősegítette egy vén, öreg ember aki bölcsebb és tapasztaltabb volt mindenkinél akiket valaha ismertem. Igen, boszorkány volt, akárcsak én. Angliában születtem és nevelkedtem, egy helyen ahol titkon mágikus erővel rendelkező lények is éltek, boszorkányok. Hárman voltunk. Én, az öreg tanítóm és annak unokája. Öt éves lehettem amikor egy délutáni napon messzebb kószáltam otthonról és annyira belemerültem a játékba, hogy észre sem vettem az idő múlását. Késő délután felé járt az idő amikor találkoztam tanítómmal. Ekkor már messze elkeveredtem otthonról és a haza vezető utat sem tudtam. Az öreg bácsi, akit mai napig csak Öreg néven emlegetek, nagyon magányos volt. Nem zavartattam magamat miatta és megszólítottam. Kellemesen beszélgettünk. Ámulattal hallgattam a történeteit amikor napnyugtakor megkérdezte nem kellene hazamennem. Bólintottam, de nem mentem sehová. Nem tudtam az utat haza. Nem mondtam el az Öregnek és ő mégis tudta, hogy miért nem mozdulok. Szólt az ekkor 14 éves unokájának, hogy kísérjen haza. Így történt. Otthon persze kaptam egy kevéske fejmosást, de nem volt valami nagy. Inkább csak egy picikét megdorgáltak az elkószálásomért. Anyu és apu nagyon szerettek és én is őket. Sajnos apám csak nyolc éves koromig lehetett velem, de őt valamilyen szinten pótolta az Öreg akihez az első találkozásom óta naponta elmentem. Otthonom környékén békés és nyugodt volt minden. Nem volt baj egészen tizenhat éves koromig amikor már komolyabban megmutatkoztak képességeim és az Öreg unokája rejtélyes módon eltűnt, majd holtan került elő annak ellenére, hogy erős boszorkány volt. Bár megviselte tanítóm unokája halála annál inkább igyekezett engem erősebb és okosabb boszorkánnyá nevelni. Ő valahogy az első találkozásunk óta tudta vagy legalábbis sejtette, hogy nem vagyok egyszerű halandó. Négy évvel később egy újabb rejtélyes eltűnés és halál következett, ezúttal az anyukám személyében. Egy hónappal később még két ember tűnt el és került elő holtan. Valami vagy valaki elkezdett vadászni ránk. Úgy éreztem nem vagyok felkészülve erre, hogy erőm megkűzdeni azzal a valamivel. Egy félévvel később ez az érzésem be is igazolódott amikor az erdőben találkoztam a rejtélyes gyilkossal. Hozzá fogható lényt először csak az Öreg történeteiben és saját fantáziámban láttam, hallottam. De így is felismertem, nem volt nehéz. Egy vámpír volt. Hiába próbáltam megvédeni magamat, talán a félelemtől, talán az izgalomtól, de nem ment a dolog. Ha tanítóm nem ment meg, akkor odaveszem. Innentől más felé ment a tanítás, arra, hogy ne féljek és nyugodt maradjak, hogy uralkodjak magamon és továbbra is erőt tudjak meríteni a természetből, ahogy kell. A vámpír halálával újra beköszöntött a béke, de pár évvel később megváltozott valami. Vámpírok lepték el a környéket, ráadásul nem is akárkik. Az Ősi vámpírcsalád jött közénk. Nem kis bajt kevertek. Niklaus megölte a tanítóm, Elijah elrabolta a szívemet ezenfelül megöltek jó pár embert és egy szegény lányt is megszállottként üldöztek. A véletlennek vagy a puszta szerencsének, esetleg Isten áldásának köszönhetem, hogy nem bonyolódtam bele a dolgokba túlságosan? Niklaus érzéseiről nem igazán tudok mit mondani. Kapcsolatunk talán közömbösnek mondható, esetleg barátinak. A család többi tagjával szintén ez a helyzet. Egyedül Elijah volt az akivel közelebb kerültünk egymáshoz. A kapcsolatunk több volt egyszerű barátságnál. Hogy nagyon pontos legyek elvett feleségül. Igen, nem olvastad félre. Ne nézz így! Szerelmünk nem tarthatott sokáig, mert az Ősi vámpír család tovább állt én pedig sok-sok ok miatt nem mehettem velük. Talán ez is szerencse, mert akkor másképp alakult volna az életem, ebben biztos vagyok. Bár egyesekre lett volna okom haragudni, sosem tettem. Sosem haragudtam egyetlen egy Ősi vámpírra sem és másra sem. De, ami mégfontosabb, sohasem árultam el őket és nem hazudtam. Talán én vagyok az egyetlen. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miután elmentek nem sokkal később én is elmentem. 28 éves voltam amikor Párizs utcáit járva erőm ismét cserben hagyott és elvesztettem azt, örökre. Vámpír lettem. Vérszívó szörnyeteg?! Nem, sosem öltem embert és nem is tervezek ölni. Mindig megoldottam az ölés nélküli embervér beszerzését. Nem mondom, volt amikor közvetlenül jutottam hozzá, de csak ritkán. Állati vérrel sosem próbálkoztam több okból. Egészen 100 éves kormig kerültem a napfényt. Addig amíg nem találkoztam egy normális boszorkánnyal aki készített nekem egy gyűrűt ami lehetővé tette, hogy ne ártson nekem a nap. Így könnyebb volt elvegyülni az emberek közt, járni a világot és miközben tanultam és tanítottam kutatásokat végeztem, híreket és információkat gyűjtöttem. Mások segítésén, tanításán és saját tudásom fejlesztésén dolgoztam egész életemben miközben kutattam és megfigyeléséket végeztem útjaim során. Most, közel 500 év elteltével megmutatom magam azoknak akik rég nem láttak és azoknak is akiket félig ismerek, míg ők engem nem. Megmutatom magam a "hírességeknek" és egy új helyre utazom, Mystic Falls -ba. Igen, eljött az idő. De, hogy miért nem mentem az Ősi vámpírokkal? Mert úgy hiszik meghaltam. Baleset volt, melynek részleteiről ők nem tudnak. Csak halálom hírét ismerik. Ideje lenne tisztázni a dolgokat, igen. Itt az idő.

Személyiségem ¤

http://www.deviantart.com/download/187126655/vampire_diaries_gif_by_burnyourblood-d33erun.gif

Igyekszem a dolgokat több szemszögből mérlegelni és helyesen cselekedni. Próbálok mindenkin segíteni és mindenkit az aranyközépútra terelni. Sosem bántanék ártatlanokat és a hazudozás sem az én világom, de ha kell akkor szemrebbenés nékül és olyan könnyen hazudok, hogy magam is elhiszem. Alapvetően barátságos és kedves vagyok, mosolygós. De ha nagyon ritka alkalmak egyikeként előhozod belőlem a rosszat akkor fogsz a kegyes halálért könyörögni. Imádok rajzolni, olvasni és régi dolgok után kutatni. Emellett nagyon szeretem a természetet és a tájképeket. Könnyen megbocsájtok, ritkán vitatkozom. Semmilyen káros szert nem fogyasztok. Nem állok senkinek sem az oldalára a nézeteltérésekkor és igyekszem azokat elsimítani. Soha senkit nem tekintek az ellenségemnek, mert mindig próbálom megérteni, hogy mit érezhet a másik, hogy milyen lehet neki. Nagyon hamar ellazulok és bulizok, de ugyanilyen hamar komoly is tudok lenni. Megfontoltnak és magabiztosnak mondanám magamat. Kiválló titoktartó vagyok és ha kell akkor mindeféle rejtvényekben és becenevekkel beszélek a másikkal, hogy csak mi értsük. Ezen a téren szeretem a pletykákat és így kidumálni a másikat. Bár inkább a jó és kedves oldalam mutatom valahol bennem ugyaúgy megtalálható a gonosz is.

Tárgy: Re: Emalia Izrathe Hétf. Május 06, 2013 12:54 pm

Elfogadva!
Jó lapot hoztál össze ^^
újabb vámpírka a mi kis csipet, csapatunkban ^^
foglalj le mindent amit kell és irány játszani

» Emalia Izrathe