Határozottan nem tetszik a kialakult helyzet. A feszültség kézzel fogható és szinte fojtogató. Már attól tartok, hogy nem csak a Salvatorék kerülnek boncasztalra. Nagyot nyelek, mikor azt mondja engedjem el Stefant. Tudom mire készül, tudom mekkora erővel rendelkezik. Valahol mélyen magamban azt kívánom, hogy Stefan kezdjen csicseregni, mert nem szívesen takarítanám össze a hulláját. Pláne azok után, ahogy megismertem. Libabőrös leszek az emlékre és egy kicsit megsajnálom őt. Kellett nekik utánunk szaglászniuk, megérdemlik amit kapnak. - furakodik be a gondolat az agyamba. Már magam sem értem miként vélekedjek a dologról. Hisz' mit sem jelent nekem Stefan vagy Damon élete. Vagy mégis? Nem, nem lehet. Megrázom a fejem és figyelem az eseményeket. A gyomrom liftezik és izgulok, még egy kicsit félek is. Megpróbálom legalább Damont kiszabadítani, de nem jön össze. Sőt, olyan hangnemben kapok választ, amire magam sem számítottam. Ráadásul még a falnak is lökött én pedig csak hitetlenkedve nézem. Lexi ezúttal túl messzire ment. A lámpák is pislákolnak, fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem. Érzem, hogy mondanom, tennem kellene valamit. Nem lehetek tétlen, mikor a barátnőm éppen gyilkolni készül. Legalább is valami olyasmi. megborzongok és most az egyszer hagyom, hogy a rémület ki üljön az arcomra. Könnyedén leteríthetném Lexit és le is gyengíthetném, csak le kéne kapnom a nyakláncát. De mégsem teszem. A barátnőm, nem akarom őt elveszíteni. Bár mennyire is hihetetlen, de még csak most aggódom érte igazán. Elég könnyen átbillent a ló túloldalára, vissza tért a régi Lexi. Most már biztos vagyok benne, hogy bármire képes azért az átokverte könyvért. Szememmel a helyet kutatom, hátha meglátom. De elsőre még csak ötletem sincs, merre lehet. Lemondóan sóhajtok és ellépek a faltól. Lexi mellé állok és a legjobb színészi képességeimet bevetve gonosz vigyort villantok Stefanra. Majd tekintetem az övébe fúrva beszélni kezdek hozzá. - Jobban jársz, ha beszélsz. Még nem láttad őt teljes erejében. - hangom gunyoros és ragacsos. Olyan, mintha csak azért mondanám, amit mondok, hogy vissza kapjuk a könyvet. De nem csak ezért mondom, hanem mert megakarom őt kímélni. Ha Stefan rám figyel és a szemembe néz láthatja az aggodalom szikráját a tekintetemben, ami csak neki és barátnőmnek szól.
Stefan Salvatore Vámpírok
Hozzászólások száma : 30 Join date : 2013. Mar. 28. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Ez a kínzás igencsak fáj. Egyszerűen utáltam mikor egy boszorkány a fejgörccsel jött elő.Le tudtam volna tépni a fejét a boszinak, de nem volt már elég erőm hozzá. Mikor Tatiára is gonoszan, és rosszindulatúan nézett, kicsi ideges lettem. Még hogy legjobb barátnő? Ha az lenne akkor nem küldené a falhoz.-Még azt mondod hogy a legjobb barátnőd? Ha az lenne nem küldenéd őt a falhoz! Tatia helyében hagynálak a francba, és nem is kezdtem volna veled ismrekedni! De tudod mit? Nem izgat hogy ki vagy! Nem érdekel hogy honnan jöttél, és hogy mit csináltál eddig!-válaszoltam dühösen, de ezt a dühöt nem értettem mi váltotta ki. Talán ahogy Tatiával bánt? Nem tudom, de akkor is...Láttam Tatia szemébe, hogy aggódik, és csak tetteti a gonoszságát most..Elmosolyodtam, és halkan nevettem.-A könyvet az életbe nem találod meg! Ha megölsz, akkor sem fogom elmondani hogy hol van az a rohadt könyv! Lehet már el égettem...Nézd meg a tüzet, van egy két könyv darab benne.-feleltem gúnyosan de már felkészültem a legrosszabbra..Viszont a könyvet nem dobtam ki csak besüllyesztettem egy pár másik könyv közé....Tatiára vetettem még egy olyan köszönöm hogy megpróbált segíteni mosolyt,és még az utolsó erőmből vámpír sebességgel odasuhantam Tatiához, és megcsókoltam, ezek után megfogtam egy karót, és a boszi hasába szúrtam, közben a másik kezemmel az ő kezét ragadtam.-Remélem hogy azért ez fájt!
Alexis Delacroix Boszorkány
Hozzászólások száma : 79 Join date : 2013. Feb. 25. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Kezdek túlzásokba esni, a régi énem egyre jobban törekedik felfelé, meg akarja magét mutatni a nagyvilágnak. Engem túlságosan is a bosszúm foglalkoztat, így hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a gyilkos ösztön. Bármit megtennék a könyvért, és akárki áll az utamba, azt megölöm, nem érdekel kicsoda, de nem állíthatnak meg. Tudom, hogy Tatia két tűz közé került, de ez nem érdekel, most eléggé felbőszített az ifjabb Salvatore. Damonnel nem törődöm, lebénítottam, nem tud ellenem semmit sem tenni. - Igen a legjobb barátnőm. De vannak olyan helyzetek, mikor át kell vennem az irányítást, mivel az évek során egyre érzelgősebb lett. Ő tanított meg rá, hogy hogyan fékezzem meg az erőmet, de most az egyszer elengedem magam. Ígérem, majd ejtek pár könnycseppet a temetéseden. - feleltem kegyetlenül, a végén egy kicsit drámázva, de most ilyen vagyok. A karót a mellkasába szúrtam, majd távolabb lépve párszor megforgattam benne. Hadd fájjon neki. Hadd érezze amit én éreztem, mikor megölték a családomat. Gyenge próbálkozás a részéről mikor azt mondta, hogy elégette a könyvet. Tudom, hogy nem tette, érzem. - Én megadtam neked a lehetőséget, de ha nem kérsz belőle akkor a te bajod. Nem tudom, mit fogsz kezdeni a könyvvel, ha nincs hozzá megfelelő boszorkányod. A Bennett lány nem elég erős ahhoz, csak megölné magát az egyik varázsigével is. Egy Delacroix kell neked hozzá, családom ősi könyve, amit csak mi tudunk használni. Vér a véremből. Ez van az elejére írva. Ősi mágia része. Soha a büdös életben nem találsz olyan boszorkányt aki segítene neked. - köptem elé a szavakat, miközben mindkét kezét eltörtem. A karó még mindig benne volt, ő pedig a falnak szegezve, lebénítva. Nincs rá esély, hogy kiszabaduljon. Mégis megtörtént. Egy váratlan pillanatban megremegett az erőm, ezzel kicsúszott a kezeim közül. Fájdalmasan felszisszentem, mikor a karót belém szúrta, de nem adom meg neki az örömöt, hogy sikítani halljon. Mázli, hogy a múltkor találtam egy olyan ősrégi varázsigét, amivel meg tudom magamat gyógyítani. A kezemet az arcához emeltem, majd magamban mormogva az életerőt kezdtem el szívni belőle, de csak addig, míg be nem gyógyul a sebem. Persze láttam a röpke csókot, hiába a vámpírgyorsaság. - Tudod Stefan ti vagytok a második testvérpár akik bedőlnek a Petrova vonzerőnek. Először Klaus és Elijah, most pedig ti. Mind a három hasonmás egy testvérpárt fogott ki magának. A kicsi Elenának bele kell húznia, mivel már csak ő nem került közelebbi kapcsolatba az ősi család testvéreivel. ÉS te buta, naiv vámpírka, még el is hitted, hogy lehet valami köztetek. Pont úgy mint Kathrine esetében, de Elenát se hagyjuk ki a sorból. - nevettem fel gonoszan a mondat végén. Az ősi Petrova átok. Nem hittem, hogy valaha is hasznomra lesz. Remélem most nagyon összetörtem a szívét, ezt volt a célom.
Tatia Petrova Ősi (eredeti) vámpír
Hozzászólások száma : 107 Join date : 2013. Mar. 17. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Gyorsan pörögnek az események. Oly annyira, hogy szinte követni is alig tudom. Azóta teljesen elvagyok kábulva, hogy barátnőm a falnak lökött. Halottam, a kis szóváltásukat Stefannal, de nem igazán érdekel, amit mondtak. Igen, a legjobb barátnők vagyunk és tény, hogy néha rám fér egy kis emlékeztető az érzelgősségemről. Anno még én magam kértem meg erre. Most mégis fáj, hogy pont ő, ennyire dühösen lökött a falnak. De nincs mit tenni, figyelem kellett volna. Lehet bölcsebben tettem volna, ha inkább megragadom és elviszem a kórházba. Mondjuk ez már késő bánat. Lexi mellé tipegve próbálom rábeszélni Stefant a beszédre, de nem igazán jön össze. Ellenkezik, Lexi pedig bekeményít. Egy pillanatra lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt. Sikerül lehiggadnom és elnyomnom az arcomon megmutatkozó félelmet és aggodalmat. Még látom Stefan pillantását, mikor hátrálni szeretnék, hogy megkeressem a könyvet és a fehér tölgyfa karót. Épp csak egy lépést teszek, mikor Stefan előttem terem, egy kérdő pillantást küldök felé, de aztán már csak az ajkait érzem az enyémen. Pár pillanat az egész én még is belefelejtkezem. Amikor a csóknak vége szakad kábán ugyan, de látom, hogy Stefan karót döf Lexibe. Felmegy bennem a pumpa, megragadom Stefan karját majd a háta mögé csavarom és a lapockáihoz szorítom. Hála istennek ezzel a mozdulattal hozzá segítettem Lexit, a varázslatához és ahhoz, hogy meggyógyuljon. Kicsit lenyugszom és enyhül a szorításom Stefanon. Nem akarom őt bántani, de most igazán sarokba vagyok szorítva. Jelen pillanatban el kell döntenem, hogy a legjobb barátnőm mellé, vagy Stefan mellé állok. Nagyon szar ez a helyzet és nem kívánom ezt senkinek. Furcsa ez az érzés, de azt hiszem, nem akarom, hogy bármelyikőjüknek is baja legyen. Lexi gonosz szavai eljutnak a tudatomig és bár igazak, nem tetszenek. Hihetetlen, hogy amint vége a közelharcnak, megy a szópárbaj. Ahogy pedig Lexit ismerem, ennek nyilván lesz folytatása, nem is akármilyen. Itt vagy vér fog folyni, vagy hamar véget vetek ennek az egésznek. Azt hiszem ez utóbbit kell cselekednem. Mégpedig most. - Elég legyen! - a hangomban nem kevés él mutatkozik meg és a düh enyhe szikrája fedezhető fel a tekintetemben. Újból megszorítom Stefan karját és neki célzom a mondandómat. - Nézd, jobb lesz, ha előadod a könyvet. Komolyan beszélek, Stefan. Nyúzottak és idegesek vagyunk, mindannyian. Spórolj már meg nekünk egy kis erőfeszítést és add elő a könyvet. - szinte sziszegem e szavakat. Hamar vissza találtam gonosz, kegyetlen, önmagamhoz. Azt hiszem Lexi büszke lehet rám, megint a megszokott Tatia vagyok.
Stefan Salvatore Vámpírok
Hozzászólások száma : 30 Join date : 2013. Mar. 28. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Sokat nem ért az a tett amit tettem a boszorkánnyal. Könnyen meggyógyította magát, és megint én húztam a rövidebbet, megint engem kínzott meg eszméletlenül.Mikor Tatia is odalépett hozzám megszorította kezemet, és komolyan majd idegesen tett hozzámszólásokat.-Figyeljetek...adok egy egyességet. odaadom a könyvet de enyém marad a fehértölgyfa karó..Akkor megkaphatjátok a könyvet, mert nekem már nem kell...-mondtam fájdalommal teli hangon. Reménykedtem hogy elfogadja az ajánlatomat.
Alexis Delacroix Boszorkány
Hozzászólások száma : 79 Join date : 2013. Feb. 25. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Tárgy: Re: Salvatore ház garázsa. Vas. Május 05, 2013 8:07 am
Alexis & Stefan & Tatia & Damon
Hihetetlen, hogy miket teszek, hogy miket mondok. Ez nem én vagyok. Mármint, igen tudok gonosz is lenni, de ennyire még sohasem voltam az. Annyira kell nekem az a könyv, hogy szinte észre sem veszem mit teszek meg ennek érdekében. Azt hiszem itt az ideje, hogy megállj parancsoljak önmagamnak. Dühös vagyok a testvérekre, amiért ellopták a könyvet, dühös vagyok Stefanra, amiért megtámadott, de már meggyógyítottam magam. Érezhetik, hogy az erőm lassan csillapodik, Damon sincs már a bénításom alatt. Nem támadok Stefanra, és ha rám néz láthatja, hogy elszégyelltem magam, már nem látszik rajtam, hogy dühös voltam, inkább csak a szégyen, hogy ilyen tettem. Szövetségesek kellenének, nem pedig ellenségek. Rosszat tettem, pedig megígértem magamnak, hogy nem fogok senkinek sem ártani ok nélkül. Hálásan Tatiara pillantok, aki képes még most is ép ésszel gondolkodni és hogy megállított, mielőtt még olyat tettem volna, amit megbánok. Igaz, hogy majd bocsánatot szeretnék kérni a testvérpártól, mivel olyan dolgokat tettem, amit nem akartam. Lassan elé sétálok, a fejemet lehajtva, félek a szemébe nézni ezek után. Sokan mondták már, hogy dühkezelési problémáim vannak, de sohasem hittem nekik. - Nézd, én sajnálom. Nem akartam ezt, csak néha elpattan bennem valami, ha feldühítenek és olyankor nem tudom magam kontrollálni. - motyogom halkan, miközben a vámpír szemeibe nézek. Nagyon bánt, hogy ezt tettem velük, de remélem nem lesznek rám dühösek. Az alkuját hallgatva felcsillan a szemem a könyv hallatán, van még rá esély, hogy visszakapjam a könyvet. - Figyelj, felőlem nálad maradhat a karó, mivel nekem nem kell. Ha valakit meg akarok ölni, akkor az meg is fog halni. Csak egy kérésem lenne. Klaust hagyjátok békén, mert ha őt megölitek, akkor... - nem fejeztem be a mondatot, mert szerintem nem lenne jó dolog ha az orrukra kötnék pár dolgot. Remélem elfogadja az ajánlatomat, és végre nem kell harcolni.
Tatia Petrova Ősi (eredeti) vámpír
Hozzászólások száma : 107 Join date : 2013. Mar. 17. Tartózkodási hely : Mystic Falls
Tárgy: Re: Salvatore ház garázsa. Vas. Május 05, 2013 10:05 pm
Damon & Lexi & Stefan & Tatia
Olybá tűnik, hogy nagyon is helyesen cselekedtem. Nem számítottam rá, hogy Lexivel ennyire elszalad a ló. Ez nem történhetett volna meg vele újra. De megtörtént és egy kicsit bűntudatom van miatta. Mintha én tehetnék róla. Már teljesen biztos vagyok benne, hogy ő az az ember, aki tényleg sokat jelent nekem. Én is tanítottam neki valamit, ő is tanított nekem. Bár, ezt kétlem, hogy tudná. Ráadásul még itt van Stefan is, akivel most nem tudom mi a helyzet. Érzem, hogy nem tudom komolyan bántani, még ha szeretném sem tudnám. Képtelen vagyok rá a hülye érzések miatt. De meg kell birkóznom vele, mert kikapcsolni az tuti nem fogom. Hisz' felesleges felhúznod a falat, mert az események folynak és később, ha a fal lebomlik minden szörnyű lesz. Előjön minden letemetett érzés, fáji fognak a szörnyű tettek. Tudom, tapasztaltam. Bár néha jó eljátszadozni a gondolattal, hogy megszabadulsz a szörnyű és fájdalmas érzelmektől. Ezzel mégiscsak magamnak ártanék. Na meg annak a pár barátomnak, akiket egy kezemen megtudok számolni. Tekintetem nem veszem le barátnőmről. Egyszerre aggodalmas, féltő és óvó a tekintetem. Ez a második alkalom, hogy így nézek rá, ennyi érzelemmel. Többet nem szeretném, ha ez előfordulna. Őt látva pedig tudom, hogy nagyon szégyenli magát. Tudom hogyan érezheti magát és mikor a tekintetünk találkozik, lágyan rámosolygok. A szorításom Stefan karjain meglazulnak, de még mindig nem engedem el. Nem őt akarom sakkban tartani, hanem magamat visszatartani. Nem szeretek nyilvánosság előtt lelkizni, ez pedig érthető. Csak figyelem az eseményeket, hallgatom Lexi és Stefan szóváltását. De Lexi szavaitól fulladozni kezdek. Megáll bennem az ütő. Azonnal elengedem Stefant, picit talán félre is lököm magam elől. Mindent értő pillantással nézek barátnőm szemeibe és ölelem őt szorosan magamhoz. Nem érdekel, hogy Stefan vagy Damon mit vesz le ebből. A lényeg, hogy kimutassam együtt érzésemet Lioval kapcsolatban... - Lex. - suttogom a nevét a hajába. Nem érdekel, ha esetleg nem szeretne ölelkezni én nem tágítok. Éreznie kell, hogy törődöm vele még a történtek után is. Elvégre milyen barátnő lennék ha nem tenném meg? Lexi az én családom és megvédem a családtagjaimat. Elengedem őt, végigsimítok az arcát és már csak a tekintetemmel is azt kommunikálom: minden rendben. Megfordulok, Stefanra nézek és bólintok. - Áll az alku. Miénk a könyv, tiétek a karó. - nehezemre esik ezt kimondani. Szükségem lenne arra a karóra, már csak magam miatt is. Vannak ellenségeim és kétlem, hogy Damon tárt karokkal várna miután megigéztem. S bármilyen furcsa, közelebb megyek Stefanhoz és megölelem. Karjaimat átkulcsolom a nyakán és szorosan hozzá simulok.
Szer. Okt. 09, 2013 1:23 pm by Vendég
