Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily

Rebekah Mikaelson

Bekah, Rebekah, Sexy Bex, Klaus Barbie Eredeti Vámpír 1010 Claire Holt

Szeretem:
- a vért,
- szeretnék ember lenni,
- szeretném megszeretni a gógyírt,
- szeretnék egy igaz szerelmet,
- gyerekeket,
- megöregedni.

Nem szeretem:
- ha átvernek,
- ha gyengének néznek,
- a fehér tölgyből készült karót - bárcsak elpusztítaná valaki!

Röviden: két énem van, egy jobb és egy rosszabb. A rosszabb énem az ellenségeim láthatják, olyankor senkit nem kímélek, hajlandó vagyok mindenkit hátba támadni.
A jobb énemet csak néhány ember láthatja, akik igazán fontosak nekem. Olyankor annyira nem vagyok gonosz és néha-néha megesik a szívem valakin.
A családom pedig mindenek felett áll számomra.
Hosszú, szőke hajam van, amit legtöbbször kiengedve hordok,
sminkelni ugyan szoktam magam, de anélkül is teljesen meg vagyok elégedve a külsőmmel. Vékony vagyok, ember koromban sem voltam elhízva sosem, ami most hasznomra válik.
Boldog voltam emberként és ezt a boldogságot próbálom visszaszerezni, mióta átváltoztam vámpírrá. Az élet akkor egyszerű volt, legalábbis utólag visszagondolva az volt. Mindenen megvolt, amire csak szükségem lehetett, család, hírnév, barátok. Az élet akkor követett el ellenem egy összeesküvést, mikor a vérfarkasok megölték az öcsémet, Henryt. Minden akkor vált bonyolulttá.
Apám és anyám nem nézték tétlenül, hogy védetlenek vagyunk. Az ösztöneikre hallgattak, amelyek azt súgták, meg kell védeniük minket, a gyermekeiket. Sikerült. Most, ezer évvel később is élek és virulok, ahogy majdnem mindenki más a családomból. Majdnem, hisz anyám és apám halott. Apámmal Klaus saját kezűleg végzett, mint ahogy utóbb kiderült anyámmal is, bár őt nehezebb volt eltennie láb alól. 1000 évvel később visszatért, hogy megöljön minket, a szörnyetegeket, akiket kreált, akik nem mellesleg a gyermekei. Na de kezdjük a történetem elején, hisz ha össze-vissza ugrálok, évszázadokat kihagyva sosem fogsz igazán megismerni és ez amúgy is bonyolult az én esetemben.
Tatia borba kevert vére által változtam át a fiú testvéreimmel és az apámmal együtt. Az anyám volt a boszorkány, aki elvégezte rajtunk a varázslatot, így ő nem vált halhatatlanná, közönséges boszorkány maradt. Na jó, ő az Ősi boszorkány, szóval mégis eltér az átlagtól. Apám szúrt le, mikor a halálra került a sor az átváltozás folyamatában.
Akkor még akartam vámpír lenni. Vonzott ez az egész természetfeletti dolog. Különlegesnek és elérhetetlennek éreztem magam, de 1000 év rengeteg idő, még akkor is, ha az életem felét koporsóba zárva töltöttem egy tőrrel a mellkasomban. Az átváltozást úgy fejeztem be, hogy egy falubéli vérét vettem magamhoz, hogy pontosítsak, megöltem.
1920-ban beleszerettem Stefan Salvatore-be és ez a szerelem megváltoztatta az életemet. Nem tagadom, azóta is szeretem, de Damon Salvatore iránt is érzek valamit. A szex a grillben egészen megváltoztatta a véleményemet róla. Ő is törődik az érzelmeivel, akárcsak én, és ő is próbálja elrejteni őket, akárcsak én.
De most ember akarok lenni. Ez minden vágyam.

Elfogadva

Bekah *-*
Nagyon örülök, hogy végre téged is magunk között tudhatunk. Külső, belső rendben volt az ET-d meg egyenesen imádtam.
Ezek után nincs más hátra csak a foglalók és a játszótárs keresés.